Harangszó, 1910-1911
1911-06-04 / 17. szám
I. évfolyam. 1911. június 4. 17. szám Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fill. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Pünkösd. E pünkösd ünnepében Virágot szórjatok; Hegyen és völgy ölében, Harangok szóljatok! A Fiúval ’s Atyával Ajkunk dicsőítsen, Ki jöttél égi lánggal: Szentlélek Úristen. Az egész föld magára Ölt tavaszi ruhát, Mosolygó arccal várva Kegyelmed sugarát. A hívek seregében Feléd dobog szívem; Áradj ki rám is bőven: Szentlélek Úristen! Lakozzál néped között, Terjeszd a szent igét; Ápold a jó erkölcsöt, A hitet és békét. Elménkben gyújts világot, Szent lángod hevítsen . . . Jövel, építsd országod: Szentlélek Úristen! /Ábrák Dénes. A Szentlélek ünnepe. Irta Pröhle Károly theol. akad. tanár. Zárt ajtók mögött, imádkozásba merülve, az Úr ígéretein elmélkedve, »egy akarattal« voltak együtt a tanítványok ama pünkösd ünnepén, mely a zsidókat a sinai törvényadásra emlékeztette és a befejezett aratás áldásaiért hálaadásra szólította. — A hus- vét napjai elmúltak. A tanítványok tudták, hogy Urok, Mesterök, aki meghalt a keresztfán, nem maradt a halálban, hanem dicsőségesen feltámadott és mennybe ment, megdicsőült. Tudták ezt; de ez a tudás még nem űzte el szívükből a félelmet, a csüg- gedést; még nem nyitotta meg ajkukat, hogy nyíltan, bátran vallást tegyenek az emberek előtt a megfeszített és feltámadott Krisztusról. Hittek, de hitük még mindig inkább csak az értelemnek, a tudásnak, az emlékezetnek dolga volt, nem az érzületé és az akaraté, nem a meggyőződésé. Hittek, de hitük nem töltötte el egész lényüket, csak egy részét. Az ilyen hit pedig nem képes a hitvallásra és nem képes a cselekvésre. Holt hit, amely inkább a kőhöz hasonlít, mint mustármaghoz; a léleknek terhe inkább, mint eleven ereje. — így voltak a tanítványok még ama pünkösd reggelén. De mit látunk azután ? — A tanítványok előjönnek a zárt ajtók mögül; szemükben a gyújtó lelkesedés lángja ég és ajkukon tűzzé válik a beszéd, mely az egybegyült sokaságnak az Isten nagyságos dolgait hirdeti. Többé nem félnek attól a sokaságtól, amely Mesterökre még csak néhány hét előtt kiáltott »feszítsd meg«-et. Többé nem rejtőznek el, hanem kilépnek a sokaság elé és nyíltan, bátran, minden félelemtől menten tesznek vallást arról a Jézus Krisztusról, aki meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi meg- igazulásunkért, aki lett minékünk Istentől igazság, bölcseség, szentség és váltság. És amit ajkuk hirdet, az új ige, az ügy hat, mint a kétélű fegyver, mely keresztüljárja a testet és elhat az izeknek és a velőknek megoszlásáig; úgy hat mint a tűz, mely megolvasztja a jeget, elégeti a pozdor- ját és kiolvasztja a salakból a nemes ércet. Most hisznek a szó teljes értelmében és az ige, amelyet ajkuk hirdet, átplántálja azt a hitet, amely szívükben él, a hallgatók leikébe. Az apostolok és különösen Péter prédi- I kálása folytán mintegy háromezerén térnek meg és válnak a Krisztus híveivé. Így születik meg az első keresztyén gyülekezet; így születik meg a keresztyén egyház. Csodálatos dolog! Vájjon mi idézte
