Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

Alapige: Márk ev. 16, 1—8. v.

„És mikor a szombat elmúlt, Mária Magdaléna és Jakab anyja, Mária, és Salómé, vőnek drága keneteket, hogy elmenvén, megkenjék őt. Annakokáért korán reggel a hétnek első napján, ménének a sírhoz, a nap fölkeltével. És mondnak vala maguk között: kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sír szájáról ? — És odatekintvén láták, hogy a kő elhengeríttetett, mert felette igen nagy vala. Bémenvén azért a sírboltba, látónak egy ifjat ülni jobbfelöl, ki fehér köntösbe vala öltözve, és megrémülének. És az monda nékik: ne féljetek! Ama názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett vala; feltámadott, nincsen itt; imhol a hely, a hová őt helyezték. De menjetek, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy ő előttetek megyen Qalileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. És nagyhamar kimenvén, elfutának a sírtól, mert a félelem és álmélkodás elfogta vala őket és senkinek semmitsem szólónak ; mert félnek vala.“

A három napig tartó sötét éjszaka véget ért. A megfeszített Krisztus utolsó elhaló sóhajtását felváltotta az angyal örvendetes izenete : »a Jézus él, feltámadott! . .« A temészet a tavasz virágos ruhájában üdvözli husvét ünnepét. Lombosodó fák, zöldelő pázsitok hirdetik a természet ébredését, az élet erejét és megmaradását Lelki világunk sötétségébe is uj fény esik. A szenvedés utján tavaszi verőfény játszik. Oszlik a kétségbeesés éjszakája s isteni enyhülést nyer a koporsó melletti fájdalom. Mindez az . örökélet világossága, mely az üres sírból árad életünkre.

Lelkünk végig gondolja mindezt s ujjongva mondogatja: husvét szent ünnepe van, a feltámadás, a diadal, az élet ünnepe. Örülünk, mert megérezzük, hogy az élet, a diadal, a feltámadás, mit a Krisztus kivívott, a mienk. Övé volt a szenvedés gyötrelme, a keresztfái halál kínja, de szenvedésének és halálának minden áldása a mienk. Életet, diadalt, feltámadást nyerünk ő általa.

De azért mégse olyan egyszerű dolog az a húsvéti örvendezés, mint első pillanatban gondoljuk. Nem elég ha azt mondod: felöltöm ünneplő ruhámat, templomba megyek, elmondok egy imádságot, azután megtelik a lelkem nagy, szent örömmel. Egy kissé mégis csak több kell hozzá. Mert nézd csak. Egyik ünnep követi a másikat. Nagypéntek után jön husvét ünnepe. És ez nemcsak időbeli egymásutánt jelent, hanem jelenti az üdvösség történetének fejlődését is. Az ártatlan engesztelő áldozat, a megváltó halál után következik a halál hatalmának eltiprása, a diadalmas feltámadás. És következik a Krisztus győzedelmes életének örökkévalósága. Ennek az egymásutánnak meg kell lennie a saját lelkedben is. Húsvéti diadal érzésednek bele kell kapcsolódnia nagypéntek töredelmes gyászába. Mert a te lelkedben se lehet husvét nagypéntek nélkül. A feltámadást csak akkor érted meg, ha sírtál a Qolgotha halmán. Csak akkor, ha lelked megértette az ártatlan Krisztus halálának magyarázatát. Ha a szenvedő Krisztussal együtt nem sirattad el bűnösségedet s nem temetted el a vétkes vágyódásu embert, akkor husvét