Harangszó, 1910-1911
1911-04-16 / 13. szám
HARANGSZÓ. 1§11. április 16. 2. oldal. Saloméban fogant meg, szintén keresni indul s keresi még a sírban is. Aggódik ugyan, ha hozzá férhet-e, hiszen nagy és nehéz a kő, mely elzárja előtte, de ím a szeretet mindenható. Nincs akadály, melyet legyőzni ne tudna. Olyan az isteni szeretetnek a köteléke, hogy sem magasság, sem mélység, sem élet, sem halál el nem szakaszthatja. A szeretet előtt a sír is megnyílik. A szeretet látja, hogy íme a nagy kő már nincs ott s hallja ama fehér ruhába öltöztetett ifjúnak édes szózatát: »Ne féljetek! Ama názáreti Jézust, a ti kedves mestereteket keresitek, aki megfeszíttetett volt. Nincs itt — feltámadott.« Nincsen itt! Oh hogy is lenne 1 Miért keresnők a holtak között az élőt. Hiszen a mi Istenünk nem a holtak, hanem az élők Istene. Igen, ne keressük a holtak között az élőt. Az Úr feltámadott. S ki benne hisz s benne él, annak ma is megjelenik. Csak egy faj van, melynek nem támad fel soha. Ez a hitetlenek faja. A hitetlenek akkor sem látták, most sem látják és soha sem is fogják Öt meglátni, mert nem jelen meg nekik. De akikr—- ha csak ketten, hárman is — az Ö nevében gyülekeznek össze, azok között ott van s ott lesz mindenkor. Amint maga mondta: íme én tiveletek vagyok az idők végeztéig! Hadd konduljanak meg hát azok a húsvéti harangok! Hadd hirdessék szerte a világon, mindenfelé a hívőknek ! »Ne féljetek ! Ti a názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett. Nincsen itt. Az Úr feltámadott.« S hirdessék az Ige, az Eszme diadalát, halálmeggyőző hatalmát kiváltképpen nekünk, te néked én édes evan- géliomi népem, hogy az Úr feltámadásából tanulj meg hinni és bízni a te saját eszméid és igazságod, jogod s szabadságod feltámadásában, s minden ellenséget meggyőző nagy hatalmában. Igen, küzdj és bízva bízzál: Az Úr feltámadott, — vele feltámadunk s diadalmaskodunk mi is! — Anyákról — anyáknak. „Anyának lenni a legfenségesebb hivatás.“ Husvét napján, a feltámadás örök szép emlékünnepén, amikor az azt megelőzött világtragédia az emberi érzések legfenségesebbjét: az anyai szeretetet is eszünkbe juttatja — kik a legnemesebb hivatást töltitek be e földön, hozzátok intézem szavaimat: édes anyák! Magasztos érzés rezgi át egész valómat s szememben egy-egy édes köny csillan meg, midőn leírom e szót: édes anya, mely a kimeríthetetlen szeretet megtestesülése. Szinte reszket kezemben a toll, érzem, mily halvány árnya lesz ez igénytelen szellemi társalgás azon szóval kife- jezhetlen érzelmeknek, melyek a lelkes ember szivét dobogtatják az anya, az édes anya szó hallatára. Az édes anyákhoz kivánok szólani — és pedig a szív hangján; mert hisz lehetne-e azokhoz máskép szólani, mint csakis a szív hangján ?! A szív az égi szeretet kegyeletes oltára és ez oltárnál az anya földi istenség, melyhez csak szeplőtlen áhítattal közeledhetünk. E drága oltár a természet legszebb virágaival van felékesítve, melyet épségben tartani egyike legédesebb és legfőbb kötelességeinknek. Semmi felelősség nem nehezedik annyira vállainkra, mint a mely szivünk szeplőtlen tisztaságának megőrzéséről, az égi Bírónál teendő számadással kapcsolatban áll! Mindazok, kik a kebel gyermekded érzelmeinek megvesztegetésére módot nyújtanak vagy eszközt szolgáltatnak : szigorúan számolnak egykor tetteikről, s ki van e veszélynek inkább kitéve, mint egy anya 1 Igen, az anya! Az anya a mennyország vagy a pokol kapuját tárhatja fel gyermekének már itt e földön! Fölöslegesnek tartom itt részletekbe bocsátkozni s kimutatni akarni az irányt s a határpontot, hogy mily utón s meddig hathat az anya gyermeke célirányos nevelésére. Célom ez úttal egyedül azt hangoztatni, hogy : az anyák jól neveljenek ! A gyermeklélek tiszta, Íratlan papírlap. Kinek kötelessége ezen tiszta papírlapon a legelső vonást tenni ? Mi volna más felelet erre, mint: az anyának. A gyermek lelke gyúrható agyag. Kinek jutott a szerencse ezen agyagnak helyes alakot adhatni?... Ismét csak az a felelet: — az anyának. Anyák, ti vagytok az első nevelők, s higyjétek el, hogy: ha gyermeketek lelkét, ezen szüztiszta lapot rosszul töltitek be, nincs iskola, nincs tanító, amely s aki ezt arról letörölhetné ; az általatok hibás alakúvá gyúrt — s az iskolai nevelés kezdeténél már félig cseréppé vált agyag alakján, ki sikerrel változtathatna, olyat nem találtok, nem találhattok. És hány olyan anya van, ki ezt nem tudja ?! — hányán vannak, kik félszegen nevelnek — öntudatlanul ? Itt önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy: tulajdonképpen hol kezdődik az anya magasztos nevelői teendője ?... Ellenmondásnak látszik, de tényleg úgy van: mindjárt a bölcsőnél, amint egy kiváló nevelő is mondotta: „A gyermeket nyolc napos korától fogva kell nevelni.“ Ismertem anyákat, kik azon tévhitben, hogy őket a bölcsőben gőgi- csélő csecsemőjük úgy sem érti meg, cucorgatásaik mellé, mikkel a bölcső kis lakóját szokás mosolyra kelteni, még könnyelműen kibocsátott becéző szavakat, sőt egész mondatokat is illesztenek és aztán később, midőn gyermekük beszélni kezd, meg nem foghatják: mi lehet az oka, hogy ajakéról először is hibás hangot hallanak elszállni... Tapasztaltam továbbá, hogy a legtöbb gyermek pöszén kezd beszélni. Miért ?... tán mert a nyelve hibás ? Dehogy. Sok anyának szokása, hogy a szavakat pöszén intézi kisdedéhez s ez esetben, hogyan kivánhatnók, hogy a gyermek meg máskép ejtse ki, mint amikép hallotta ?... Az ilyen anyák ne feledjék, hogy : a gyermek- nevelés a bölcsőnél kezdődik. A serdültebb korban még nagyobb jelentőségű a gyermekek nevelése. A gyermekeké a jövő. A jövőben való kötelességteljesítés az egyház és a haza iránt. Amint megszokja vagy megszokta kötelességét a gyermek kora fiatalságában, úgy fogja azt elvégezni felnőtt korában is. Amint magába szívta a lélek éltető erejét: a hit szeretetét, úgy fogja azt szeretni az élet minden viszontagságai között is. Szóval: amily kötelességtudónak, hazafiasnak és vallásosnak nevelitek ti Anyák gyermekeiteket, olyanok lesznek azok mindenütt és mindenkor, az élet bármely viszonylatában. Amily életviszonyok között s aminő társadalmi életben nő fel valaki, ugyanolyan életviszonyt és társalgást folytat. Rendkívül kívánatos tehát, hogy az anya józan életű és vallásos — a család és a távolabbi környezet is — melyben a gyermek nevelkedik — feddhetlen erkölcsű legyen. Ha gyarlóságunk miatt mégis ne talán hibáznánk — igyekezzünk azt eltitkolni legalább gyermekeink előtt, mert tudvalevőleg a példa a legna-
