Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
Isten Igéje tehát a Szentírásban jelenik meg. Benne van úgy, mint a villamosság a gyüjtó'testekben, a víz a medencében. Nyugalmi állapotából ki kell szabadítani azzal, hogy elvezetjük teremtő erejét a halhatatlan és Igére szomjazó lélekhez. Ez a munka, mely a nagy gyűjtők villamosságát asztalunkra, testünkbe elvezeti, a nagy tartalékok vizeit poharunkba önti, eltikkadt ajkunkra csorgatja, első lépésben a Biblia lefordítása. A Szentírásnak lefordítása a legnagyobb misszió, az igazi igehirdetés. Az egyház tulajdonképpen nem is tesz egyebet, minthogy a Szentírás örök gondolatait újra meg újra, a szükséghez képest lefordítja, azaz a kijelentést megint elmondja, itt és most, a mindenkori embernek azon a nyelven, amelyet éppen beszél. Elmondja, azért, hogy minden korszak minden egyes embere ugyanazt az erőt, vigaszt, ítéletet és ihletést merítse belőle, amit merített az, akinek először szólott. A bibliafordítás állandó missziói feladat, minden nemzedéknek újra, meg újra kiszabott kötelessége. A bibliafordítás nemcsak Isten gondolata előtt való szakadatlan meghódolás, hanem e gondolat gyakorlati alkalmazására vonatkozó legnagyobb erőfeszítés és az alkalmazás biztosításához szükséges alapvető előfeltétel. A bibliafordító ember századok prédikátora, pásztora, vigasztalója, ihletője. Alázatosan eltűnik szolgálata mögött rendesen alig több, mint egy név, elhomályosult fogalom, pedig az igehirdetés örök törvénye szerint azért tudott szólani egykor, mert hitt és engedelmeskedett. Méltó dolog, hogy századok határmesgyéjén jnegérezzük lelkének forróságát, egyéniségének nagy jótéteményét s mindnyájunk egyik elhanyagolt pásztorát, naponkénti testetlen prédikátorát, lelkűnkhöz nőtt, letakart arcú barátját s a múlt kárpitjai mögé elrejtőzködött egyik legnagyobb jóltevőjét Isten színe előtt megáldjuk. Azért vagyunk itt, hogy a két evangéliumi egyház nevében hódoljunk meg egy magyar lelkipásztor előtt, aki nagy századának a teljes magyar Bibliáért folytatott roppant küzdelmét a harmadik nemzedék élén, élete alkonyán győzelemre vitte s 1590-ben egy kis falúban, a templom oldalához épített nyikorgó nyomtatóműhelyből az első teljes magyar Bibliát szétküldötte. Beszéd a Károli Gáspár ref- lelkész által fordított Biblia megjelenésének 350. évfordulóján a két evangéliumi egyház emlékünnepén, 1940. Kovácsné Páll Rózsa: VÁNDOR PRÉDIKÁTOROK ÉNEKE Kenyér voltam az Űr kezében S — oh, jaj — ő megtördelt egészen A morzsáimat is szétszórta, Itt is ott is maradt egy morzsa... — Itt is ott is maradt egy morzsa... Jutott gazdagnak és szegénynek, Jól laktak — avagy csemegéztek — Ür kenyerének nem volt vége, Mindenki szelte, aki kérte .., — Mindenki szelte, aki kérte... így fogytak el a drága évek, Hálával senki sem idézett. Ki épült rajta tovább állott, Engem nem kérdett... meg se látott... Nem fizetett — és nem is áldott... Meleg, pezsgő életet adtam S az út végén magam maradtam Az írás szent vizei mellett... De amiért küldtél — az betellett, Mert sorsom mélyén ott csírázik az Idő És szúz gyümölcsét már érleli a Jövendő... 8 Harangszó
