Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
a szellem egyik legnagyobb gondolatrendszerét: a keresztyén theológiát; ez adta a történelemnek eddigelé a legnagyobb, legtartósabb és legnagyobb hatású társadalmi intézményt: az egyházat, mint sorsdöntő életegységet. Ez hirdette ki az egyéniség örök jogát és a lelkiismeret szabadságát s e^ hirdeti szakadatlanul, hogy az emberi szellem Istennek a képe s innen ered méltósága és ereje. Szakadatlanul zengeti az emberi szellem legtragikusabb és legvígasztalóbb örökségét: a váltság gondolatát s állítja a lét csúcsára, mint célt és magyarázatot, elégtételt és kiengesztelést: a Homo Renatust, az újjászületett embert. Ahol keresztyén templom van, ahol Krisztus neve ismerős és szent név, ahol ismerik a kereszt jelét és szimbólumát, ameddig a gótika, a barokk, a román és bizánci stílus ismerős forma, mindenütt egy egységes, azonos művelődés szellemi éghajlatában járunk, abban, amelyiket nyugati vagy európai műveltségnek nevezünk. Ennek a nyugati műveltségnek forrása, táplálója, meglétének jelképe és záloga ez a Biblia, amelynek lelőhelye területileg körülhatárolja a keresztyén műveltséget úgy, mint az olajfazóna a Földkfci-tenger művelődésterületét. A keresztyén műveltség nemcsak a fehér emberekre terjed ki, átsugárzik a színes népekre is, de mindig a Biblia közvetítésével s ameddig Bibliát találsz, addig mindig a kersztyén műveltség éghajlatában jársz. Az a tény, hogy egy nén életében, s éppen a magyar nép életében, a Biblia lefordítás révén élő könyv, a nép könyvévé lett, éppen olyan jelképes belekapcsolódást jelent az egyetemes nyugateurópai műveltségbe, mint amilyet Szent István a magyar nép megkeresztelésével hajtott végre. Méltán lehet nevezni a Biblia elterjedését a Szent Lélek keresztségének. Ennek a Léleknek volt alázatos, törékeny s nekünk mégis drága edénye a Károli Gáspár bibliafordítása. —•— Minden vallásnak gyökérkérdése az, hogy Isten a maga akaratát közli az emberrel; megmondja, hogy Ő ki és mit akar tőlünk. A különféle vallásalakok beláthatatlan tarkaságából kiemelkednek azok a nagy történelmi vallások, amelyek Isten akaratát egy könyvben találják meg. Végeláthatatlan útat kellett megtennie, hogy ide elérkezzék az ember. Szükséges ehhez a történelmiség, annak magasabb foka: az irodalmiság, a mind a kettőben egyképpen jelentkező szellemiség. A könyvvallások közül páratlan magasságra emelkedik a keresztyénség. Nemcsak könyvvallás, hanem Ige- vallás. Alapgondolata az, hogy Isten a maga akaratát, törvényét és evangéliumát Igében jelenít ki. Az Ige Isten lényének és Isten erőinek hordozója: a teremtő, a megváltó és megszentelő gondolat. Istennek ez az Igéje nem elvont rendszer, még kevésbbé száraz tanítások gyűjteménye, hanem megvák tásra szoruló csodálatosan megváltott, s erről a boldog állapotról bizonyságot tévő embereknek, nemzedékeknek, nemzeteknek s nagy lelki közösségeknek az élet ezer változatában, magában a történelemben megnyilvánuló bizonyságtétele. Hatvanhat könyvben kiválogatva és Bibliává egybekötve írja le, adja elénk a Szentírás Isten teremtő, megváltó és megszentelő Igéjének élő történelmét s ezzel lelkűnkbe adja azt a csodálatos szellemi alkotást, amelyet az Ige irodalmi testének: Szentírásnak nevezünk. Harangszó 7
