Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
John A. Mackay D. D. a princentoni theologia ny. tanára s a Református Világszövetség volt elnöke beszéltek. Érdekes megjegyezni, hogy Genf volt a skót reformáció kiinduló pontja, ott tanult Knox a kálvinista Genfben, melyről azt tartotta, hogy Krisztus legtökéletesebb iskolája, ami valaha is volt a földön az apostolok óta. Dr. Mackay pedig az északamerikai presbiteriánus egyháznak a tagja, melyről azt lehet mondani, hogy a legidősebb leánya a skóciai egyháznak. Részemre egy csodálatos élmény volt ez az Edinburgh-i ünnep~ ség Álmodni sohasem álmodtam volna ilyesmit, ha valóságban meg nem történt volna. Őszinte hálával tartozom a Brazíliai Református Keresztyén Egyháznak, a mi magyar eklézsiánknak, a képviseletével való megtisztelő megbízásért. Ez az ünnepség példaképe volt annak, hogy egy nép hogyan élhet a saját múltjával. Nemcsak abban az értelemben, hogy nem feledvén el a multat, megemlékezik róla. Meg emlékzeni könnyű, azt máshol is megteszik az emberek. Edinburghban azonban azt tapasztaltam, hogy a múlt alkotórésze a jelennek. Évszázados szokások, öltözetek, igazságok: ma is élnek velők a emberek, nem mint egy nehéz terhet cipelve, hanem felhasználják azokat előnyösen. Örömmel lehetett látni, hogy a cerimóniális formalitások között is emberek tudtak maradni az emberek és tudtak egymáshoz őszintén, közvetlenül és értelmesen szólni, még akkor is, ha az egyik király, a másik theológiai tanár, a harmadik presbiter. Sok más országból jött református egyházak kiküldöttei jelenléte különösen fontos volt az ünnepségen. Bizonyította egyrészt azt, hogy a Reformáció nem csak egy helyi esemény volt, hanem az egész kérésztyénséget valami formában érintő megújulás. Másrészt sokaknak jelenléte azt tanította, hogy milyen csodálatos, áldott missziói munkát végzett az elmúlt négyszáz év alatt a aránylag kis Skót egyház. A presbiteriánus egyházak szerte a világon úgy Észak-Amerikában, mint Dél-, Kelet és Nyugat-Afrikában, Formózában és Korában (Ázsia), mind annak tanúi, hogy a skót keresztyének nem tartották meg kizárólag maguknak az Isten Igéjét, hanem amennyiben az tőlük telt hirdették azt más népeknek, megfelelvén Krisztus szavaira: Az Isten országának evangéliuma hírdettessék maid az egész világon, bizonyságul minden népnek! — Mt. 24:1). Edinburgh, 1960. GRIDI-PAPP ÁRPÁD Z Ü G A Üvölt a szél és zúg a nádas, dalol egy elsüllyedt világ s visongnak, tépett rongyként szállva sirályok s rémült vadlibák. Honnan való e szörnyű zúgás? A nádasnak tán lelke van mélyen a föld ölébe zárva s a lélek bús és nyugtalan? Igen, a nádas lelke zúg itt, borúja csillagot kiolt: ébredeznek, lándzsát emelve rég elvarázsolt légiók. N A D A S Küszködve széllel és viharral lándzsájuk ég felé döfik. Éjben, viharban, kínban, gyászban a nádas egyre Őrködik. S majd egyszer, egy vad riadóra lehull róluk a bús varázs s a mélység zúgó, hősi népe minden sár-bilincset leráz, végtelen sorban menetelnek a földből kinőtt ezredek s amerre döngő léptük hallik, a gyáva világ megremeg. Bódás János H.ARAGNSZÓ 7
