Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
Az ülés megnyitása után a moderator egy rövid beszédben üdvözölte a királynőt. Ezt követően az uralkodó intézett egy szép és kedves beszédet a közgyűléshez, ami magában véve, mint tény, egy történelmi esemény volt, mert, mint maga a királynő mondta, 1602 óta először szólt a Skót egyház közgyűléséhez személyesen az uralkodó. A következő fontos része az első ülésnek egy ünnepélyes határozat volt, amelyben a közgyűlés kifejezte háláját az Úrnak, az Igéért, a Reformációért, az egyház életéért, az új lehetőségekért és feladatokért; ugynakkor, beismervén gyengeségét a mai helyzettel szemben, alázatosan kérte az Urat, hogy továbbra is adja meg az Ő népének a Szent Lelke irányítását. Az ülés végeztével a moderátor köszöntötte a református és presbiteriánus egyházak kiküldötteit, akik a világ négy sarkából jöttek. Sorban felolvasták a neveit és a megfelelő képviselt egyházakat. A következő napot szintén a St. Giles katedrálisban kezdtük Úrvacsorával. Egy kicsit talán különös volt annak, aki így még nem látott Űrvacsoraosztást, hogy nem a gyülekezet járul az Űr asztalához, hanem a presbiterek veszik át a kenyeret és a bort a lelkészektől és osztják szét a gyülekezetben. Ez volt a legfontosabb része az egész ünnepségnek, mikor együtt résztvettünk az Úrvacsorában. A második ülés alkalmával Rev. R. S. Lounden D. D. a gyűlés elé terjesztett egy ünnepi nyilatkozatot, amely a skót reformáció üzenetét fejezte ki: hogyan ismerték fel újból a reformátorok Jézus Krisztus valódi mivoltát, mint egyedüli Űr mindenfele felett és mint egyedüli, tör kéletes megváltó; hogyan adták vissza a Szent írásnak a valódi helyét az egyházban és végül hogyan határozták meg a keresztyén egyházat t. i. a szenteknek ama gyülekezete, amelyben az Ige tisztán hírdettetik, amely •a sákramentumokkal helyesen él és amelyben az egyházi egy elem betartatik. Az utolsó ülés alatt üdvözölték a testvéregyházak kiküldöttei a közgyűlést és az egész Skóciai Egyházat. Mindenki termésetesen nem juthatott szóhoz, azért csak négyen szólaltak fel: Austrália, India, Hollandia és Ghana (Afrika) kiküldöttei. Az ünnepség azonban nemcsak a közgyűlés üléseiből állott, társadalmi és kulturális jellegű összejövetelekben is volt részünk. Ezeknek különös fontosságuk az volt, hogy alkalmat nyújtottak ahhoz, hogy a jelenlévők személyesen is megismerhessék egymást. Láttuk ,,Master John Knox“ című színdarabot, amely a skót reformátor szerepét mutatta be országa és népe történelme nehéz és válságos éveiben. Egy másik este a királynő és az edinburghi herceg vendégei voltunk egy fogadáson a „Holyroodhouse" királyi palotában. Az egész estély azt a benyomást keltette, hogy a jelen és a múlt találkoztak. A skót történelem minden periódusából fel lehetett valamit ismerni. A lakájok; akik a város legelőkelőbb polgárai közül válók, rangjuknak és szolgálatuknak megfelelő díszes ruhát viseltek, úgy ahoqy az évszázadok óta szokás. Különösen figyelemre méltók voltak a királynő testőrei, a skót ijjasok, akik gyönyörű szép skót öltözetükben s ijjal a kezükben kisérték az uralkodót, ahogy végigvonult a teremben, köszöntve a jelenlévőket és itt-ott meg-megállt beszélgetni egyesekkel. Közvetlen kedvessége életet öntött a hagyományos ceremóniákba, amiknek ma már nem sok értelmük van. Az egész ünnepséget egy közös hálaadó istentisztelet zárta be, amelyet Pasteur Henri D’Espine a genfi egyetem theológiai tanára és Rév. 6 Haragnszó
