Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
resztyén, rendkívül magas, egyetemes és mély. Ez a kultúra tudott szabadelvű lenni rombolás nélkül, mert puritán volt, tudott világi lenni hitetlenség és pogányság nélkül, mert mélyen keresztyén volt; tudott demokratikus lenni a plebs uralma és sze'nvedélyei nélkül, mert meg tudta szentelni a tömeget és autonómiát tudott adni lengyel kalandosság és szabadosság nélkül. Ott van Nagy-Britanniáhan Irland és Skócia; miveltségi különbségük arra vezethető vissza, hogy az egyik református, a másik katholikus és a két színvonal között szinte századok ásítanak. Ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények között él a holland és a belga állam az utóbbi a vörös és a fekete végletek között reszket. Hollandia amennyiben protestáns, nyugodt, egyenletes fejlődéssel halad azon az úton, amelyet nagyban előtte az angol világbirodalom ábrázol. Magyarországon a protestáns rétegek szellemi többtermelést végeztek a múltban és kétségtelen dolog, hogy protestántizmus és feljettebb szellemiség, magasabb népmíveltség és fokozottabb kulturális potencia Magyarországon is egybeesett. Ha kivennők a magyar életből, az európai mivelődésből és általában az emberi történelemből, amit a protestantizmus alkotott és behelyettesítenők azt, amit ugyanabban az időben, ugyanabban a T I Csodálkoztok, hogy gondtalan vagyok s azt kérditek: szemem mitől ragyog? Mi visz előre? Nem húz a teher? Miért lebegek, mint akit szárny emel? Gyermek, asszony, munka, kenyér lakás, tüzelő, orvos, cipőtalpalás, számlák, részletek... bűn, múlt, szenvedély ... Hogy bírom mindezt olyan könnyedén? Mi a titkom? Honnan jön az erő?... — Titkom és erőm egyedül csak ő! ő, ki elvette minden terhemet, Ö véd, vígasztal, táplál és szeret. 4 népben a katholicizmus tudott felmutatni: óriási veszteség tárulna a szemeink elé. Körülbelül az az arány jönnek ki, mint Irland és Skócia, Észak- és Dél-Amerika között. A harmadik bizonyosság egyéni bizonyosság. Az tudniillik, hogy én magam, vagy más megérezte az evangéliumban Istennek erejét, ennek az erőnek lelke minden nyugalmát, békességét, élete megváltozását és újjászületését köszönheti. Ez minden érv felett áll, úgy vagyunk vele, mint a meggyógyított vak a zsidó írástudókkal. Hiába bizonyították neki, hogy Jézusnak nem volt szabad őt meggyógyítania, mert szombat nap volt, nem is tudta meggyógyítani, mert nincs csodatevő hatalma, ők nem engedélyezték neki ezt, a vak boldog egyszerűséggel csak enynyit felelt: én vak voltam és most látok. Vak voltam és most látok. A szemeim ki vannak nyílva, látom a napot, az emberi arcokat, egy egész tündöklő világot, mit ér nekem a ti öszszes bizonyítékotok? Vak voltam és most látok. Nincs is addig betetőzve az elméletnek és a történelemnek nagy argumentációja, amíg a tetejébe nem kerül, mint az árbóccsúcsra a lobogó, az egyéni hittapasztalás boldog szenvedélye. Református Figyelő О К Könnyű menni, ha köves is az út, vére a kőre! hullt s ott megaludt, s piros szőnyeg lett lábaim alatt, el sem botolhat, ki rajta halad! Könnyű mennni,, hisz ő lépked elől, s előtte a Lehetetlen ledől. Könnyű menni, hisz a tövises ág mindig az ő szelíd arcába vág. Könnyű menni, mert rajta a teher s a vétkeimért is majd ő felel. Könnyű menni, mert ő útat nyitott... Tudjátok most már?... lm, ez a titok! Bódás János i ÍIARAGN SZÓ
