Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
harcoló csapatokról hatástalanul pergett le; a hátország azonban annál fogékonyabb volt irántuk. A megbontott hátország azután elvégezte azt, amelyre évek hosszú során át sem az ellenség fegyverei, sem a túlereje nem volt képes. Wilson elnök, — amikor a 14 pontja már feladatát elvégezte, és a bomlasztás csíráit elszórta, azok érezhetően megeredtek, — színt vallott. Erre a szarajevói merénylet 4. évfordulóját választotta ki, amikor is a „szláv faj valamennyi ágazatának” a „Messiásává” szegődött, akiket Ausztria és Magyarország elnyomása alól fel akar szabadítani. Am ezek a szlávok patronusuknak a 200 m lliós Orosz Birodalom cárját tekintették és mindúntalan Szentpétervárra futkostak protekciókért, ahol minden bizonnyal a szláv népcsoportok törekvései sokkal ismerősebbek voltak és az egymást vonzó és taszító pólusok mágneses terei, valamint a szlávisztika bonyolult problémáikban is jobban kiismerték magukat. Ha az orosz forradalom ideológiai vonalon el is tért a cári autárkiától, azonban Moszkva autárkiája a szláv népek feletti gyámkodást egyetlen pillanatra sem hagyta fel. A „szláv faj valamennyi ágazata” bár nem kérte Wilson elnök pártfogását, de élt vele, ami azonban Wilson elnök dilettantizmusa nyomán sok súlyos bonyodalomnak lett a forrása. A Négyhatalmi Tanács — pedig nyíltan hitszegővé vált( mikor a fegyverszüneti szerződéseket pontosan betartó Magyarországot a fegyverszünet tartama alatt megtámadó Románia hadműveleteit megtűrte, azt passzív magatartásával hallgatólagosan jóváhagyta. A románok a Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottságok jelenlétében és szemeláttára rabolták ki Budapestet és az egész Magyarországot. Ha Wilson elnök az, akinek életrajziírói jellemz'k..., aki ha már berántotta Amerikát egy erkölcsileg meg nem indokolható európai háborúba, és ha a Szövetségisek már elvesztettnek tekintett háborúját az ő közbelépése azok javára döntötte el, ha a békeelveit becsületes komolysággal vallotta, s azok nem csupán megtévesztés céljait szolgálták, miként azoknak szirénhangjai a magyar hajót zátonyra vitték, ha a magyar nemzet a békekonferencia sakktábláján valóban nem sakkfigura lett volna, ha önmaga rendelkezett volna önmaga felett... ha az ország valamennyi elszakitásra ítélt részében becsületesen megtartották volna a népszavazást, miként Sopron városában, ahol a szavazatok 72 százaléka az anyország javára esett, úgy Magyarország még ma is az évezredes ősi határai között virulhatna, Moszkva által vont börtönfalakon kívül. A varseillesi, a saintgermaini és a trianoni szerződéseket az Egyesült Államok Kongresszusa nem ratifikálta és éppen úgy nem ratifikálta a tr'anoni börtön ajtajára lakatnak szánt Nemzetek Szövetségének egész szervezetét a szervi határozmányaival együtt. Amikor 1921 július 2-án a Kongresszus Ausztria. Magyarországgal a hadiállapot megszűntét és az amerikai különbékét tárgyalta, Borah szentáor, Wilson elnök ellenzékének vezére a trianoni szerződést megbélyegezte: „...A békeszerződések revíziója nélkül nem lehet béke, a béke nélkül nincsen kivezető út a gazdasági világkrízisből... Magyarország feldarabolása azért is képtelenség, — fejtette ki beszédében —, mivel a nemzeti együttérézést feldarabolni lehetetlen vállalkozás... Én úgy is mint politikus, úgy is mint magánember, mindent cl fogok követni, hogy megváltoztassam mind Amerika, mind az egész világ véleményét a békeszerződések felől...” Ugyanúgy nem ratifikálta a francia szenátus sem- „Mindazokkal szemben” — mondja a képviselő kamara ülésének jegyzőkönyvébe Lamorzella képviselő — akik Franciaország jövőjéért áldozták fel gyermekeiket, szégyelleném, hogy ilyen gyalázatos békét írjak alá.“ Lloyd George az angol felsőház egyik indignáló csoportja előtt magyarázkodni kezdett, hogy a trianoni szerződés csuHarangszó
