Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
pán formai dolog volt és meg van róla győződve, hogy egy esztendőn belül lényeges revizió alá fog kerülni... Még nem került a trianoni szerződés a Magyar Nemzetgyűlés elé ratifikálása végett, amikor Benito Mussolini, a „Faccio de Combattimento” milánói népgyűlésén tartott beszédében a magyarságot sújtó trianoni szerződést elítélté; majd a nyugatmagyarországi felkelés nyomán a velencei döntőbíróság Marchese della Toretta elnöksége alatt a „megváltoztathatatlan és végleges trianoni ítélet” ellenére Sopronra és környékére népszavazást rendelt el. így bélyegezte meg a világ ébredező lelkiismerete a 64 „gentlement”, akik visszaéltek a békekonferencián másfélmilliárd jóérzésű, jóhiszemű és nemesen gondolkozó embertársuk bizalmável. Wilson, aki császárokat, királyokat, uralkodó nagyhercegeket, fejedelmeket buktatott ki a trónusukból, és a sok évszázados trónusokat összezúzta, már magát az Olympus felett érezte. Ki is lehetne más, aki a császárok felett áll, mint maga az Isten? Wilson azonban embernek is gyarló: bár Sátánnak „cum laude” levizsgázott ügyvédje, — bukott államfő, akit még a saját törvényhozó testületé is megtagadott. A magasból bukott a háborús uszító ügynökök és a választási kortesek színvonalára, aki szélhüdötten vergődik, és az elnöki székében a még neki hátralévő hónapjait a saját Kongresszusának megvétózásaival tölti el hogy elnöki presztízsébe, — kopott bíbor —, burkolózva meneküljön a közvélemény elítélése elől. De vájjon Sátán ügyvédjének bukása, — aki azonban előbb romba döntötte a világot —, segített is csak egy hajszálnyit mirajtunk? Közép-Európa füstölgő romhalmazából a pernyét — a hontalan bújdosók millióit — szerte hordta a vihar, *melye rombolás nyomán keletkezett. Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminsztere, az 1955 évi genfi külügyminiszteri értekezleten elismerte, hogy a második világháborút azok a bilincsek idézték elő, amelyeket 36 évvel azelőtt Versaillesben a németekre raktak. Ugyanezeket a bilincseket verték a magyar nemzetre is. Foster Dulles még hozzáteszi: „Nem tudunk tanulni a versaillesi leckéből?” Bizonyság arra, hogy sem a versaillesi lecke, sem a két világháború között eltelt 3 évtized tanulságai, sem az azóta elhangzott beismerő nyilatkozatok sorozata nem tudta ellensúlyozni Sátán ügyvédeinek prókátorságait, hogy a második világháború után alkotott „párizsi béke“ a trianoni bilincseket még szorosabbra verte, és szovjet börtönbe vetettek bennünket, amelyet magas feszültségű árammal telitett, szeges drótkerítéssel vettek körül, vasbeton őrtornyokkal és embervadászatra idomított vérebekkel, börtönünk elé pedig őrök gyanánt moszkovita pribékeket raktak. Amerikának az európai háborúba való beavatkozása Amerika megbízhatóságába és puritán őszinteségébe vetett hitet seperte el. A puritánság — hipokrizissé változott és a Szentírás mellé új szimbólumként a pénzeszacskó került. Az összedöntött világhatalmi egyesúly nyomán előállott világfelfordulás miatt a felelősség elsősorban is Amerika népét terheli. Az amerikai nép ne felejtse el Jefferson Tamás elnök fohászát: Valóban, remegek a hazámért, ha arra gondolok, hogy Isten igazságos! # # * * Trianon 40. évfordulója alkalmából közöljük e cikket, hisz a Braziliába szakadt magyarság zöme éppen a megszállott területekről vándorolt ide. Harangszó 23
