Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
legátusok voltak és tagjai a cseh, illetve a román és jugoszláv delegációk tagjai, akiknek aspirációi pár szavas indokolás után minden alkalommal kielégítést és jóváhagyást nyertek, míg az egyéb delegátusok javaslatait, mint illetéktelen beavatkozást, figyelmen kívül hagyták, mint Tasker Bliss amerikai tábornoknak, az amerikai delegáció katonai szakértőjének javaslatát, amely szerint a Magyarország által betartott fegyverszüneti szerződéseket megszegő Romániát kényszerítse a Békekonferencia a szerződés tiszteletben tartására, rendelje el azok hadműveleteinek azonnali beszüntetését és hogy azok azonnal vonuljanak ki Magyarország területéről. Ezek szerint a „hanyag nemtörődés” és a „felelőtlenség” egyedül és személy szerint a „Négy Nagy”-ot illeti, amelyet nem ment semmiféle utólagos щеаки!pázás. Lloyd George еппеЦ kapcsán ekként nyilatkozott: „Be kell vallanom, hogy a Béketárgyalások idején egyes helyekről hamis adatokat kaptunk és hamis adatok alapján ítélkeztünk határok és nemzetek sorsa felől...” Ez a beismerés azonben egyetlen talpalattnyi elszakított földet nem adott vissza- Briand francia miniszterelnök hasonlóképpen nyilatkozik: „A magyar határt önkényesen vonták meg. A mostani határ nem feltétlenül végleges és nem feltétlenül szentesíti az igazságot”. A legtárgyilagosabb ítéletet Anatol France mondta ki, aki nem szeretett volna a békekonferencia lelkiismeretével a sírba szállani: „Ausztria-Magyarország feldarabolása őrültség. Európa közepét balkánizálni annyit jelent, mint egy új háború magvát elvetni’.’ Wilson elnöknek, — aki a Szövetségesek háborúját pénzzel, lőszerrel és hadianyaggal táplálta, aki a Wallstreet) bankárok magas kamatra a Szövetségeseknek kölcsönadott milliárdjainak, miig a hadiipar és a szállítóvállalatok hitelbe leszállított hadianyagok költségei megmentéséért, — Amerika önvédelme ürü. gyén —, az Egyesült Államokat mesteri módon Európa háborújába belerántotta. ami által lelkiismeretét nemcsak annak a 119.956 amerikai fiatal férfinek élete terheli, hanem az évekkel meghosszabbított háborúnak mind a két oldalán milliókra mienő életek pusztulása is. Ez az amerikai beavatkozás a világtörténelem páratlan beugratása volt, amely ürügy alatt, nemzeti érdekek nélkül egy százmilliós nemzetet egy modern háború minden áldozatára kényszerítettek és amely mellé méltóan sorakozik ez a szemfényvesztés, amely humánus jelszavaktól csöpögő „wilsoni 14 pont“ néven vált hírhedtté. — Az 1918 január 8-án kibocsájtott kongreszszusi üzenet, amely tartalmilag méltó lett volna az Egyesült Államok elnöki székében ült 26 előd bármelyikéhez, — lényegében csupán csalétek volt, melylyel lépre-csalta a túloldalt, — kezdve valamennyi államférfiétól egészen az utca népéig. Különösképpen lépre mf'nt a vegyes ajkú kettős monarchia heterogén népessége, amely előtt az önrendelkezési jog elve olyan távlatot nyitott meg, amelyből már láthatóvá vált a béke fénysugara is, amiért is az utcai tüntetések, sztrájkok és zendülések által akarták kényszeríteni a kormányaikat a háborúnak minden áron, — a vereség árán is —', való befejezésére. A „British Department of Propagando for Emmy Countries” szervezet, amely a Szövetségek agóniája felett, 1917 november 4-én megtartotta az „orvosi konzíliumot“ a rapallói értekezleten lett Wilson-féle beugratással egyidejűén hatásos gyógyszerként receptre írva és elkészítve- Amelyet Lord Nortchliff szervezett meg lapjainak külföldi politikai rovatvezetői Seton Watson, Wickham Steed, H. G. Wells és az angol boulvársajtónak légióra menő, demagógiában jártas propagandistáinak szakavatott közreműködésével, akik a wilsoni csalétket jól megfűszerezve tálalták fel propaganda röpirataikba és röpcéduláikba. A 4 hónapi működésük alatt 19 millió példányban szórták le a harcoló vonalak felett és mögött a hátországban. Az ellenséges propaganda a Harangszó 21
