Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
dók során maga közé befogadott. Azok között, akik az üldözések) elől hozzá menekültek és nála biztonságra kitek; akiket a nyomorúság kergetett világgá és itt nála, otthonra találtak és boldogultak, aminek ellenében semmit sem kívánt tőlük. Még csak azt sem, hogy megtanulják a nyelvet, hanr m zavartalanul meghagyta idegen anyanyelvűk használatában, idegen szokásaikban és idegen viseletűkben. Sőt megtűrte aztíjí is, hogy az elhagyott hazájuk hagyo-Sj mányait ápolják itt is, nála és akik» mindezek ellenében elárulták. LatrokH kezére adták. Megfeszítették és köntö-® sére kockát vetettek... Délelőtt 11 óra van, amikor a Házfl elnöké, Huszár Károly, — aki ebbe ói székbe a vidéki néptanítói katedrája» mellől került be, halálos csendben azl ülést megnyitja és bejelenti, hogy s i| Nemzetgyűlés az ellenállhatatlan kény-fu szernek engedve, eleget tesz a győztesln hatalmak követelésének, amikor a béke-Éj feltételek elfogadására volatkozó 1920/Bj XXXVII. törvénycikket ratifikálja. Gróf Teleki Pál miniszterelnök az elsői felszólaló, aki indítványt tesz és önmagaii ellen a törvényhozás előtt vádat ете,|| a törvény elfogadása és becikkelyezé-lf se miatt. A Nemzetgyűlés ezt az indít-» ványt egyhangúan elveti és az „ellen-®5 állhatatlan kényszert” beigazoltnak állapítja meg, a Ház a kormányt a felelősség alól felmenti. A ratifikálás megtörténtével a „Legfelsőbb Tanács” — sürgetésére 1921. július 26-án a „Trianoni békeszerződés” címen az 1920/XXXVII. törvénycikket gyászkeretbe foglalva a „Magyar Törvénytárába beiktatják és ugyanaznap megjelenő hivatalos lapban a „Budapesti Közlönyében — ugyancsak gyászkeretben foglaltan — kihirdetik, miáltal az ezer év minden viharával dacoló magyar határ lerombolása törvényerőre emelkedett. A rablást, amely az ország területének 71,5 százalékát elvette, tehát az ellenállhatatlan kényszer nyomása törvényessé tette. Ezen a törvény alapján olyan területek elvétele vált jogossá, amelyen a magyar főhatalom 1000 éven át megszakítatlan volt, ahol magyar kultúra csírázott ki, hajtott szárba, virágzott és termést hozott. A most idegen kézre jutott, de minden időben magyar föld sugározta szét magából az önfelt ldozó magyar hazaszeretetei. A magyar faj fenntartásáért folytatott százados küzdelmek innen indultak isi és innen nyertek tápot. A magyar hitélet, a ma(gyár tudomány, a magyar művészet, a ^magyar irodalom éppen ezeken a vidé- Ikeken fejlődött ki és a későbbi időkben Bis ennek a magyarsága szolgáltatta a (magyar szellemi élet jeleseinek a nagy (többségét. I Ezzel az elszakított magyar földdel (osztotta meg rabsorsát vagy vált má- Isodrendű polgárrá az ország lakosságának 63,5 százaléka, amelyből több, |mint 3,5 millió magyarajkú volt. Ez az |elszakítás megbontotta az évszázadokon Iát a természetes evolúció folyamán kilalakult gazdasági rendszert, azt a ter- Imészetes, önellátó gazdasági egységet, amelynek erővonalai egybeestek a foiyamrendszer lejtvonalaival, idegeneknek juttatva a folyók felső folyásával azok valamennyi kihasználható vízienergiáját, [valamennyi só, réz-, ezüst- és aranybányáit, majd valamennyi erdő-, legelő- és kaszálóterületét, — míg a meghagyott és gazdaságilag szinte életképtelen csonkot, védhetetlen határok között kiszolgáltatták azok kényéré akik megsemmisítetésére nyíltan szövetkeztek. A béketárgyalásokon résztvett, magyar gyűlöletéről közismert Harold Nicholson brit külügyi államtitkár ezt úgy ítélte meg, hogy Magyarország a „könnyelműin, felelőtlenül és hanyag nemtörődéssel” lett felosztva. A béketárgyalásokon csupán az albizottságok előadásai kerültek döntésre a Négyhatalmi Tanács; Wilson elnök, Lloyd George, Clemencau, illetve Millerand és Orlando, illetve Nitti miniszterelnökök elé. Az albizottságok, amelyek elnökei Tardieu és Cambon francia de20 Harangszó
