Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
kodása, amely számításon kívül hagyia az emberi természetet, de mindazon által, alkalmas arra, hogy az igazságtalanságokra, hazugságokra, az erőszakra és a legyőzőitek elnyomására épített békeszerződések bilincseit jelentő új világrendet állandósítsa, lakatot tegyen a börtönökre, amelyet a békeszerződés pontjai közé becsempészve azokkal együtt egy kalap alatt, ennek elíoga. dásával a legyőzött „Szerződő Magas Fél” ezen lakat kulcsát a zárban maga fordítsa rá. A fennmaradó 63 cikk,, egyhatod rész, a legyőzöttck államterületén biztosítják, a győztes hatalmak és azok pártfogoltjainak előjogait, amelyek szuverenitásuknak még az illúzióit is szétoszlatják, amelyekről még csak szó sem esik, annál inkább arról, hogy miféle jogok illetik meg a győztes hatalmi csoporthoz tartozókat a legyőzött országokban. , A békefeltételek el nem fogadása — háború, ahol az egyik oldalon csupán a Négy Nagyhatalom még mindig 16 és félmillió állig felfegyverzett katona felett rendelkezik, szárazföldi, tengeri és légi haderővel, korlátlan lőszer ellátással és bőséges élelemmel, nem számítva a csatlósok segédhaderőit, amely azonnal támadásra indul az ellen a Ma. gyarország ellen, amely az Egyesült Államok elnökének fejedelmi szavában megbízva, annak az ünnepi formában bejelentett békefeltételeit elfogadhatónak ítélve, fegyvereit letette, hogy a t#vábbi felesleges vérontásnak elejét vegye. Ezt a békeszerződést Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció vezetője, nem volt hajlandó aláírni és leköszönt a békeküldöttség elnökségéről. Helyére dr. Simonyi Semedán Sándort küldötték ki, aki 1920 június 4-én délután 4 órakor irta alá a párizsi „Kis Trianon” palota óratermében. A szerződés törvénybeiktatása november 13-án történt. A budapesti november az elmúlás hónapja: komor, hűvös és nyirkos; a fák koronái lombtalanul meredeznek az ég. re, amelyet ólomszürke fellegek vonnak be, a Duna felett pedig a gomolygó ködön keresztül csak sejtetően kéklenek át a budai palotasorok körvonalai az Országháznak szomorú háttere gyanánt, ahol a nemzet az évezredes ősi országhatárokat most készül sírbafektetni. Az Országház épületének ormairól fekete zászlók csüngjenek alá és bent az előcsarnokokat, a folyosókat és a kupolacsarnokokat szintúgy az üléstér^ met fekete gyászkárpit burkolja be. A gyászfátyollal bevont koronacsillárok kristály üveg csüngői a fátylak alól most nem sziiporkázzák a felbontott fehér fény szivárvány színeit. A levegő kint érdes, bent nyomasztó. A törvényhozók, -- nagyrészük többszörösen kitüntetett hadviselt, a padsorokban, az előkelő közönség fenn a karzaton, valamennyien fekete gyászba öltözöetten jelentek meg, a nők sűrű gyászfátyollal iefátyolozottan. Gyászolt mindenki... Az utca népe is, amely a hatalmas kiterjedésű Országház-teret betöltötte. Mind, valamennyi sötét ruhában... Igazi temetési keret, amelyből nem ütközött ki egyetlen élénk szín, amelyen nem ömlik el egyetlen napsugár, amelynek ünnepi csendjét nem töri meg egyetlen madárdal sem... Maga, a máskor zsibongó tömeg is mély gyászhoz méltó némasággal ijsjezi ki az országos fájdalom megrendülését. Bent az ülésteremben is templomi csend van, amelyet csak a karzatról tör meg egy-egy elfojtott női zokogás, amely az ülés alatt is innen-onnan feltör. Nagy halottja van mindenkinek. Ma mindenki temet. .. Az ezeréves ősi magyar határokat fektetik a sírba! A trianoni békefeltételeket cikkelyezték be akkor, amelyek az évezredes Magyarországot osztották fel azok között, akiket a nemes magyar nemzet évszázaHarangsző 19
