Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
KU N C Z AL AD AR (1886—1931) Érdeme elsősorban, hogy az erdélyi irodalom nem rekedt meg egy vidékies dilettantizmusban. Mint szerkesztő a Nyugat irodalmi igényeit és európai horizontját honosította meg az Erdélyi Helikonnál is. Egyetlen nagy regénye a Fekete kolostor, melyben háború alatti rabéletéhek emlékeit írja meg. A háború kitörése éppen Franciaországban találta, s ekkor a Noirmoutier-i egykori kolostorba internálták sqkféle emberrel együtt. A fogság szenvedései nem törték meg az életvidám fiatalembert, hanem inkább elmélyítették emberségben és vallásosságban. Mél/yerilátó szemmel figyeli az embereket és magát az ötéves rabságban: hogy tör elő valódi jellemük, miben találják örömüket, ezer kis apró részletet, mellyel jélemzi sorstársait. A Fekete kolostor „a háborúra vonatkozó magyar irodalom legkitűnőbb alkotása“ (Schöpflin A.). nyíró József (1889—1953) Regényei és novellái úgy hatnak ránk, mint prózába ültetett ballada, nem egyszer a székely balladák tragikus komolyságát felidézve. Nyirő emberei hatalmas méretű egyének, kikben vad, elemi erővel dübörögnek a szenvedélyek, akárcsak a vadon fergetege, mellyel meg kell küzdeniük. Novelláíban(Az én népem, Jézusfaragó ember),írói termése legjavában ezeket a szenvedélytől fűtött embereket örökíti meg. Nyíró világában a tiszta boldogságot a havasokban találjuk meg, ahol az ember idilli állapotban él medvék és farkasok között, Isten nyomát csodálva a rengeteg titkaiban. Üz Bence éppen olyan népi hős, mint az Ábel. csakhogy zoédonabbá méretezve. Történeti regényeiben — A Sibói bölény, Mádéfalvi veszedelem — nem hiányzik nála a drámai erő a szenvedélyek felkorbácsolására, de a történet kusza szálait nem fűzi össze megoldásra törő szerkesztéssel. — A második világháború után a fáradt ember keserű csalóL dásával, de eayüttérő szívvel örökítette meg a menekültek nehéz sorsát a Zöld csillagban és az íme az emberekben. KOS KAROLY (1883) — sokirányú tehetségével (építész, műtörténész. író) szolgálta az erdélyi kultúrát. Regényeit (Varjú nemzetség. Országépítő) balladás stílusban adja élő, kedvvel festi a drámai eseményeket. s hangját drámai pátosz teszi ünnepélyessé. írásaiban az er■< délyi szellem képviselője abban a törekvésben, hogy az erdélyi nemzetségeket építő együttműködésre hangolja össsze. M А К К А I SÁNDOR (1890) — Erdélyi református püspök papi hivatástudattal lépett az irodalom szolgálatába. Történeti regényeiben (A táltos király, Sárga vihar) tudós elmélyültségael tanulmányozza a kort. keresi az események lelki ruaóit. s megláttatja az olvasóval azokat a tanulságokat, melyekre a múlt eseményei figyelmeztetnek bennünket. ..A magyar fa sorsa" című tanulmánykötete egyik legbátrabb és legszebb könyvünk Ady megértésére. P. OU L A fí S I IRÉN (1891—Щ5) — azt a hősi életszemléletet viszi át történeti regényeibe, múlanék példáját maca adta, önfeláldozó életével. Történeti regényeiben (Fekete vőlegények, Pax vóbis. Nagn Laios) alavos kortanulmányokkal vázolta, a hátteret, női gondossággal cizellálta az amö részleteket, s gazdag találékonysággal szövi az esém,ények szálait. Szemelvény Tóth Veremund: ,,A magyar irodalom története" című művéből Harangszó 13
