Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
TRIANON 1920—1960 661.000 magyar hősi halott és 743.000 magyar vitéz adta életét és vérét, hogy a nyomukba lépő magyar nemzedékek szabad hazában, békében és biztonságban élhessék napjaikat. Ezért az áldozatukért nem vártak hálás nemzedéket, igaz, olyant sem, mely „felméri az apák bűneit, akik elevsztették a háborút”. A háborút nem keresték; a háború értük jött. A harcok idejében nem éreztek haragot, sem bosszúvágyat vagy gyűlöletet senki iránt. Nem szomjazták a dicsőséget és a hódítási ösztön is elkerülte őket; bennük csupán a kötelesség szava csendült meg, amikor veszedelembe került a Haza, és annak hívására abbahagyták a mezei munkát, a jószágot kifogták az ekéből, vagy letették a gyalút, a kalapácsot, az írótollat, — ki mivel foglalkozott és becsukták az istálló, a műhely vagy az iroda ajtaját és mentek haza, hogy összekészülődjenek, mert a „behívó parancs” úgy szólott, hogy; „azonnal vonuljon be a csapattestéhez”! Magyarország, a Nagyhatalmak világuralmáért megindított mérkőzésbe, akarata ellenére sodródott bele. Amikor a háború kikerülhetetlenné vált, nem azt nézte, hogy merre alkalmasabb, vagy ki ígér többet? Előtte csupán az egyetlen kérdés az volt, hogy mit kiván tőle a Haza és a magyar becsület? A pánszlávizmus leple alatt Európa összes szláv népeit, — az északiakat és a délieket —, a ,.Nagy Szláv Birailolmban” egyesíteni akaró cárizmus a legsötétebb Ázsia határait Danzig-Trieszt vonalába kitolva, sorompót akart, szláv korridort — Magyarország előtt lebocsájtani, hogy Finnországhoz hasonlóan bekebelezze. A „casus belli” nem volt más, mint az, hogy ennek az eszmének — a pánszlávizmus végkiteljesedesésének —, megvalósítására az idő már elérkezett. A többit majd elvégzik a diplomaták meg — az agent provocateur-ök. Ebben a mérkőzésben még sok más nép is részt vett; olyanok, akik a hadseregüket a többet ígérőnek bérbeadták. Előbb azonban pontosan megszabták ennek az árát. A vevők nem alkudtak, hiszen a bér nem az ő zsebüket terheli majd. Nem kérdezték, hogy földönfutóvá válik-e majd az, akivel ezt a bért megfizettetik. A háborút Magyarország elvesztette, hiszen sokszoros túlerő állott vele szemben. Elvesztette, pedig magyar földön ellenséges katona csupán a fogolytáborok drótsövényei mögött volt található. Elvesztette' dicsőséges harcai után, amelyeket ellenséges földön vívott. A háború elvesztése azonban nem jelentette azt, hogy a háborút vesztett évezredes birodalmakat szükségszerűen k: is töröljék a térképről. Világháború volt a Hétéves háború is, és „statusquo”-val végződött. Bonaparte Napoleon is elbukott, de Franciaország megmaradt, csupán a hódításaitól kellett megválnia. Elbukott III. Napoleon is, Franciaország, — pedig egy évszázadban immár másodjára zavarta meg támadó háborújával Európa békéjét —. mindössze öt milliárd arany-frankkal és a két évszázad óta bírt Elszász és Lotharingia német tartományokkal váltotta meg a következő francia nemzedékek részére a békés és nyugodt fejlődés lehetőségét. Ausztria is háborút vesztett a poroszok ellen és mindössze attól az olasz Velencétől kellett megválnia, melyet Napoleon szerzeményeiből 50 esz14 Harangszó
