Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
Nem lehet a nő keze örökké harcos, kenyérért verekedő ököl, csak addig, amíg ezt nincs aki elvégezze helyette s büntetlenül nem lehet ott tartani őt, vagy odakényszeríteni a végtelenségig, mert nem lesz akkor, aki elvégezze azt a másik munkát, amit csak ügyedül a nő végezhet el a világban s amelyik van olyan szent és drága, mint a kenyér. .. Mert látjuk, hogy miivé lesz a világ arca, lelke, ha hiányzik belőle a nő lelkén beleépült jóság, tisztaság, szerletet, önfeláldozás ezer szent megmozdulása. . . Egy darabig csak megvagyunk napfény nélkül, de lassan sötét lesz és élettelen körülöttünk minden. . . Ki a hibás abban, hogy a nő nem tud most Isten tervei szerint igazi „segítőtárs” lenni a mindig jobban sötétülő életben? Ki nyújtja a sok titkon vergődő, kereső nő felé a kezét, aki szenved emiatt?. . . Ki segíti át őket a nehéz átmenetek szakadékain ? Tudom, azt, hogy Isten az én Atyám. Tudjuk ezt sokan. De szükségünk van emberi kezekre, megértésekre és tettekre is, hogy betölthessiik igazán rendeltetésünket. Ember repülsz? De azért ne feledd Istenkézben a —- sárkány-zsinged! A hit — mélysége, voltakép — magasság, de ily — magasba hány ember lelke vágy?! Bodnár István MAGYAR SORS KÉTEZER ÉVEN ÁT III. Károllyal 1740 október havában a Habsburg férfi ág utolsó sarja is hűen lejátszotta a maga szerepét, aztán eltávozott az élők sorából. De a pragmatica sanctióba foglalt örökösödési folytonosságuknak biztosításával idősebbik lánya, Mária Terézia ült a magyar trónra. Ezt a leányági utódlási jogot, mit annak idején Ausztrián kívül Csehország rendei, Erdély, Magyarország törvénybe iktatták, az adott esetben sem a porosz király, sem a bajor herceg, sem a lengyel király már nem ismerte el és örökségképpen mindenik részt kívánt az osztrák korona tartományaiból. így III. II. Frigyes Sziléziába tört és azt rohanta le. III. Auguszt egész Ausztriát Steyer-honnal együtt akarta magának és nagyobb felében már meg is szállotta. Károly bajor herceg az osztrák császárság nagyobbik felével akarta beérni. Abban a sorsdöntő tragikus helyzetben, mikor Ausztria és majdnem mindenik örökös tartomány már meg is volt szállva, rendi országgyűlést hirdetett Pozsonyba, amelyen maga is személyesen részN vett s Pálffy János nádor közbenjárásával meg is koronázták. (1741 június 26-án.) A osztrák állapot egyre veszélye10 Harangszó
