Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1-5. szám

sebb méreteket öltött. Ezért a ki­rályné szeptember elején ismét Po­zsonyban van. A várban összeült rendi országgyűlés nagy tanácster­mében fekete ruhában, karján fiával jelent meg, mint király, mint anya és asszony, aki szépségével és a helyzethez mért szomorúan komoly megjelenésvei első pillanatban meg­nyerte a jelenvoltakat. Gróf Batthyány Lajos királyi kan­cellár rövid megnyitóban közölte az ülés napirendre tűzött tárgyát és az adott helyzet roppant súlyosságát. Ezek után nyomban felállt a ki­rályné s latin beszédében, de varázs­latosan gyönyörű hangjával szívet marcangoló szavakban tárta fel az őt körülvevő nagy veszedelmeket, elhagyatottságát, rokoni árulást és a gyermekei életveszedelmét. Ennél a szavánál — a rossz nyelvek sze­rint — a hatás fokozás kedvező okából jól bele csíphetett a gyerek combjába, mert az felsikoltott. Egy­ben reményének adott kifejezést, hogy őt a magyarok, kiknek hűségé­ben bízva bizakodik, ősi erényükhöz és vitézségükhöz méltó eszközökkel meg fogják védeni. Ekkor megvo­­naglott a királynő ajka, a hangja elcsuklott és szépen ragyogó két szemsugarával végig simogatja a jel :i voltakat, hogy szép telt a.rr \n végig csurgó könnyárt is mindenki lássa. Teljes volt a siker. A jelen­voltaknak megrendült lelkében mély érzést váltottak az asszony­királyuk gyönyörű szavai, melyekre a válasz száz meg száz torokból tört magának útat: Vitam et sang­­vinem, moriamur pro rege nostro Mária Terézia. Életünket és vérün­ket. .. Ezt a fellágonlást tettek is kö­vették. A magyar korona országai együtt százezer fegyverest adtak a királynő rendelkezésére és az álta­lános nemesi felkelést is biztosítot­ták. A magyar csapatok tekintélyes száma, elszánt harckészsége és min­denki által rettegett hírneve meg­változtatta a háború folyását és II. Frigyes okosabbnak látta letenni a fegyvert. Néhány év múlva már egész Eu­rópa ismét fegyverben állt, mert II. Frigyes porosz király ellen szövet­ség alakult, hogy megfékezhessék folyton ismétlődő hódító terveit. Ez a hadviselés 7 éven át tartó makacsul folytatott sok ütközetből állt és a vitézeink roppan hosszú sora nem látta többé azt a durván ácsolt rozoga kis kapút, amelyen kilépett, hogy a királynője katonáin legyen s Kollin, Hochkirchen és Kundersdorf mellett is az osztrák császárság érdekeit szolgálja. Negyven évig tartó uralma nagy része — mintegy 26 év —- háborúk­kal telt el. Olyan háborúkkal, me­lyek kizárólag idegen érdekek cél­jait szolgálták. Habsburg érdekeket. S minél vitézebbek voltak a ma­gyarok, annál több vér omlott az idegen földön. S minnél nagyobb volt a hadrakelt sereg, annál ke­vesebb kéz munkája művelte a nagy magyar ugart. Az országfenntartó legkiválóbb elem létszáma megfo­gyott s ezzel arányosan a javaink­ban is hiányok álltak be. A kincstár kiürült sőt, kétszázmillió adósság terhelte. Magyarország, Erdély és társországaik megfogyott, leron­gyolt, szegény pómépéből húszmil­lió forint adót szorított ki az ál­lamgépezet, de az is kevés volt az olyan arányú és véget nem érő had­­viseletekre, mint amilyenekkel a Habsburgok trónját meg tudtuk vé­deni. Kiszivattyúzottan, életerejé­ben nagy próbára téve, inaszakad­­táig dolgozott a pórnép, mert ab­ban a korban még sem a nemes­ség, sem pedig a római papság — mely az egész ország legjobb föld­jeinek kétharmadát bírta — nem fizetett adót. 1780-ban hozta meg részére az örök nyugalmat. Utána fia, mint II. József követ­Harangszó 11

Next

/
Thumbnails
Contents