Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
kösd vasárnapján tart pakksult a legénységnek. „Aludt a banda a szent mise alatt, hadnagy úr \" magyarázza az őrmester. „Hát natyon jól megfan, Kofács!” azzal nyergeket ő is és átlovagol Klagenfurtba Mitzerlhez, aki csapos-lány a Goldene Igeiben. A déli zabolás alatt még huszár Papp-Szász végigszimatolja a tiszti leszen a hajtás, de két napi hajtást kibír minden ló. Már hónapok óta készíti a lovakat és karácsony óta a tavaszi szó'rváltáshoz gyűjtött tartaj ékzabot most egy hónap alatt belenyomta mind a svadrony lovaiba. Ügy ki vannak ezek a lovak zabolva, — uram —, hogy majd széjjel rúgják az istállót! A svadrony pontosan úgy halad, szállásokat, — ő tud németül is — és kikérdezi a háziakat, ki merre ment, mikorra várják haza? és a többi efféléket. Itatás után tehát nyergeinek és indulnak is már. Kovács őrmester úgy számítja, hogy még ma délután átalvágnak a hegyeken és még napvilágnál lehúzódnak a Dráva völgyébe, hogy elkerüljék Klagenfurtot. Onnan egy hajtásban a magyar határig. Ő már a harmadik kapituláció derekánál tart. Éppen elégszer járta meg ezt az útat. Szolgált Rattkersburgban, vagy huszár-nyelven Regedében, meg Pettanbe esztendőkőn keresztül. Ő mondja, hogy nem lehet az útat semmiképpen eltéveszteni. Igaz ugyan, hogy két napon át nagy amint azt őrmester Kovács számította. Alkonyat előtt már a Drávavölgy fenekén járnak és egy füzesben éj jeleznek meg. Az éjszaka rövid, mindössze pár óra, mert amint a telihold tányérja a hegyek pereme fölé emelkedett, már is indulnak tovább. Mostan minden pillanat, amivel egérútat nyernek, kincsekkel ér fel. Földútakon haladnak, a völgyhajlatban, majd kaptatós vízmosásokon keresztül vadcsapásokon és már dél felé jár az idő, amikor leérnek a marburgi országúira. Most zabolással nem töltik az időt. Majd estére! — bíztatják magukat, meg a lovakat. Itatni lemennek a Drávára és jól megáztatják a felmelegedett patákat, csü-Harangszó 33
