Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
Az a fiú, aki 15 éves korában gyalogszerrel indult Nagyenyedre és 36 éves korában szintén gyalogszerrel álmának, a magyarok őshazájának, a keresésére, a vélt őshaza küszöbén alussza örök álmát és sírja fölé az őt megbecsülő hálás angol nemzet sírköve borul. Egy angol jóbarátj; így emlékezik meg róla: „Középtermetű, utazásai folytán viharvert ábrázatú ember volt. Szíves és szeretetreméltó. Nagyon tartózkodónak és közönyösnek látszott. Megkértem adjon nekem hetenként egy leckét a tibeti nyelvből. Ő azonnal ráállott, de nefn tudtam rávenni, hogy a tanításért pénzt fogadjon el.” Ez a szerény ember többek között 11 élő és 4 holt nyelvet tökéletesen bírt. Emlékét őrzi a darsilingi temetőben nemrégiben restaurált fehér kőoszlop, a nemzet szívében az örökké égő hála, a világ tudósai között az úttörőnek járó tisztelet és a tibetiek között az anyanyelvükön szóló 150 tibeti zsoltár és a sok imádság. A nagy tudós 156 éves születési évfordulójára áldozzunk gr. Széchenyi István köriratával: „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve, bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmái, de él minden jobb magyarnak lelkében. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai egy árva fiún és legyetek jó magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatásal.” Élete szolgáljon példaként előttünk. Világ országútján vándorolva Ö a magyar nép és kultúra eredetét kereste fanatikus kitartással. A mi feladatunk és kötelességünk népünk kultúrájának az ápolása és átmentése egy boldogabb jövő nemzedék részére azzal a fanatikus magyarsággal, amelyet Körösi Csorna Sándor mutatott életének példájával. Á R Ü К Mint hajdanában Afrikában rabszolgák a tarka sátorban, az árúk úgy hevernek sorban sok fényes bolt kirakatában; lustán, egykedvű megadással, egymással békésen megférve, felcicomázva, feldícsérve vásárias hangoskodással. Ahogy a rabszolga csak árú, úgy minden árú egy rabszolga. Urát kiszolgálni a dolga. Árúk maguk az eladók is, a vér is, meg az emberélet, az ész, álom és — jaj! — a lélek... Bónis László Harangszó 29
