Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
ezt írja róla: „Sándor, ha egyszer elindult, nem állt meg addig, amíg célhoz nem ért.” Ütközben megtanulja a török nyelvet. Bagdadban egy magyar emberre bukkan, ahol 6 hétig lakik. Nemsokára Perzsia és Teherán a hazája. Perzsa öltözetben nagyrészt gyalog vagy alkalmi jármüveken teszi meg a sok ezer kilométeres útat. Megnyerő modora, komoly intelligenciája barátokat szerez. Francia tudósok, majd egy Moorcraft nevű angol tudós támogatásával előbbre, előbbre jut útján. Behatol a Góbi sivatagon át Tibet belsejébe. 7—8 év telik el. Ez a 7—8 év misztikus. Lámakolostorok sejtelmes belseje, amiről ő maga sem nyilatkozik sohasem és amely időről a fáma azt meséli, hogy ő maga is buddhista és láma lett, kifürkészhetetlen idő. Tény az, hogy élete végéig megmaradt hű keresztyénnek és fanatikus magyarnak. Még egy tény, ez idő alatt 40.000 tibeti szót gyűjtött össze és megalkotta élete fő müvét a tibeti-angol szótárt és a tibeti nyelvtant, ami még ma is használt nyelvészeti alaptanulmány. Eközben hall egy „jugar" nevű népről és így a magyar rokonság álma hajtja tovább. Ebben a misztikus világban a láma vallás imamalmai peregnek, a szél papír szalagokat lengedeztet imádsággal teleírva, a sziklafalakról imaszöveg néz rá „om mani padme hum". (Kincs van a lótuszvirágban.) Körösi Csorna Sándor a lámakolcstorok mélyén hogy mennyire megmarad keresztyénnek, — bizonyítja missziós munkája. Tibeti nyelvre fordítja zsoltárainkat. Később az Indiai Anglikán Egyház kérésére lefordítja az anglikánok imádságos könyvét. Még ma is ezt a fordítást használják Indiában. 1829, amikor újra felbukkan, Indiának tart. Nehézségek, kellemetlenségek sorozata után Princep Jakab konzul közbenjárására Kaluttába jut, közben megtanulja a szanszkrit nyelvet, amely nyelv a legtöbb európai kulturnyelv alapja, áttanulmányozza annak gazdag irodalmát, azzal a céllal, hogy megtalálja az ősmagyarok nyomát. Az angolok felismerték Körösi óriási tudományos értékét, hogy támogassák, kinevezték könyvtárossá a kalkuttái Ázsiai Társaság kebelébe és megbízták egy 1.100 kéziratot tartalmazó gyűjtemény rendszerezésével. Körösi a munkát 18 hónap alatt elvégezte, pontosan lelkiismeretesen. Munkája jutalmául a Társaság 200 rúpiát ajánlott fel tiszteletdíjként, amit azonban a szerény tudós visszautasított hangoztatva, hogy ő mint a Társaság alkalmazottja a munkát kötelességszerűen végezte el. Ugyanekkor Nagykőrösön a magyar haza is megemlékezik róla. Az Akadémia 450 aranyat, a nagyenyedi kollégium gyűjtéséből 200 aranyat küldenek neki. Körösi Csorna Sándor ezeket az adományokat nem fogadja el. Megalapítja a Kenessey-Csoma alapítványt, megemlékezésül első pártfogójára és 100 aranyat a kézdivásárhelyi katonai iskola részére küld vissza. 1834-ben nyomtatásban jelenik meg a tibeti szótár és nyelvtan. A szerzői díj többek között 25 példány ebből a műből. Ezt hazaküldi különböző magyar tudományos egyesületeknek és könyvtáraknak. Az ő erkölcsi tiszteletdíja a bengáliai Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagsága és 1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagsága. 1836-ban elhagyja kényelmes kalkuttai állását és ismét az őshaza álma űzi vissza Tibet lejtőire. El is érkezik a Himalája hegység tövébe Darsilingbe, az angol indiai birodalom határállomására. Itt leverte lábáról a betegség. A súlyos láz 6 napi szenvedése után 1842 április 11-e véget vetett a magyar őshaza fanatikus keresője küzdelmes hősi életének. 28 Harangszó
