Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
Azokkal az elátkozott pandúrokkal. Elől a főpandúr darúszőrü lován, de én perselyemmel úgy találtam kupán : lováról leesett, a földön hempergett, én meg úgy nevettem, könnyem is kiesett. Tegyenek hát perselyembe, hogyha drága ken dteknek még az a két szeme világa! Huszár (beront az ajtón): Állj félre barátom, én is hadd beszéljek, illen nagy kófictól nem is igen félek! Bajúszomra mondom, jó katona voltam, nagy, véres csatákban sok vitézt levágtam. Apám híres kardja villog a kezemben, bátorság csillaga ragyog a szememben. Hogyha jönnek megint a háborús napok, jó pej paripámra legottan felkapok. (Félreáll.) Juhász (kiszól az ajtón): Jöjjön be kend, Öregapó, mert megfázik odakinn! Öregapó (kívülről): Nem megyek, mert félek, hogy a hétméteres kolbászt a nyakamba akasztják. Juhász (mint fenn): Ne féljen,kend, nem olyan serény itt a háziasszony! Jöjjön be kend, Öregapó! Öregapó (mint fenn): Nem megyek, mert félek, hogy a tele kulacsot a kezembe nyomják. Juhász (mint fenn): Ne féljen, kend, nem olyan szíves itt a házigazda! Jöjjön be kend, Öregapó ! Öregapó (mint fenn): Megyek már, megyek, csak nyissátok ki az ajtót, mert sehol sem lelem a kilincstartót! Juhász (kinyitja az ajtót): Vigyázzon kend, Öregapói, mert itt egy hetvenhétméteres nagy gödör van ám! Öregapó (bejön, átugorja a képzeletbeli gödröt): Hopp, Istók, itt vagyok! Szerencsés, lencsés, füstöltkolbászos jó estét kívánok! Hát ti, fiaim, idebenn csak esztek-isztok, szegény öregapátok penészes szakállára nem is gondoltok? Juhász: Se nem eszünk, se nem iszunk, se nem dobérzolunk, mindig csak magár a gondoltunk! Öregapó: No hát, akkor adjatok egy kis bort hamar! Bejártam Ázsiát, Afrikát, Amerikát, mégsem kaptam sehol egy pohár pálinkát! Juhász (odaadja neki az üres kulacsot): Öregapó (inni akar belőle): Lám, lám, ilyenek vagytok ti is, fiaim, hát az öregnek üres fenékkel adjátok oda a kulacsot? Harangszó 19
