Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
liárd csillagot lehet fényképlemezre felvenni (szabad szemmel mintegy 5000 csillagot vehetünk észre). A feloldó erejét, vagyis azon képességét, hogy két szomszédos csillagot egymástól elkülönítve mutasson, a műszernek már nem lehet fokozni, mivel a földet körülvevő légkör mozgása a csillagokról jövő fényt megremegteti, miáltal a csillagokat csak elmosódva lehet látni. Ezen távcső súlya a 100.000 kg-ot jóval meghaladja. Tegyük fel, hogy a jövőben sikerülni fog egy az üvegnél sokkal könynyebb lencse-, illetve tüköranyagot előállítani, melynek optikai hibái egyáltalában nem lennének, úgyhogy a mount palomarinál tízszer erősebb feloldóképességgel rendelkező távcsöveket lehetne szerkeszteni és végül sikerülne egy ily műszert átvinni a holdra, miáltal a légkör hiánya miatt a fényt zavaró hatás kiküszöbölődne; mindezek a tökéletesbítések a biológus szempontjából nem jelentenének előrehaladást. Könnyen kiszámítható ugyanis, hogy a tízszeres feloldó képesség, a légkör hiánya és a 380.000 km-rel megrövidült távolság a Centaurus alfájának a megfigyelését annyira fokozná, mintha egy távcsövet, mellyel Sáo Paulóból Riót akarnánk vizsgálni, 50 cm-rel tolnánk el Rio felé. Az asztrofizika határozott, kétségbevonhatatlan bizonyítékokat gyűjtött össze arra vonatkozólag, hogy a mi naprendszerünk a tejútnak nevezett s mindannyiunk által jól ismert csillaghalmazhoz tartozik. A mi tejútunk egy hosszúkás, nagyon elnyúlt tojás formájú, nagysága mintegy négyszer 30 kpc-nek felel meg. Az sem kétséges miszerint a tejútban jó néhány milliárd csillag van, melyek több százmillió naprendszerben oszolnak meg. A valószínüségszámítás alapján a biológus tehát arra a következtetésre kell, hogy jusson, miszerint élet abban a formában, ahogyan mi azt földi tapasztalataink alapján ismerjük, azokban a változatokban, amelyekhez mi szokva vagyunk, a tejút igen sok csillagán előfordulhat. A nézet, amely szerint a sok milliárd csillag közül egyedül a földön volnának magasabb rendű élő szervezetek számára alkalmas feltételek, kicsinyes, szűk látókörre valló. És ha meggondoljuk, hogy a mi tejútunk estik egyike, még hozzá egyike a legkisebbikének a világűrt benépesítő azon tejútrendszereknek, melyekről műszereink révén tudomással bírunk s melyeknek számát legalább is egy milliárdra becsülik, úgy valóban nincs jogunk kizárólag a földet mint élő lények által lakott csillagot tekinteni. Határozottan azonban csak annyit lehet állítani, miszerint az e földön lakó embernek soha sem lesz meg a lehetősége arra, hogy ezt a kérdést tárgyilagosan, csak természettudományi alapon maradva eldönthesse. Az mindig egy rejtély fog számára maradni, egy rejtély, amelyre valóban ráillik a múlt század egyik legnagyobb biológusának, a német Du Bois-Reymondnak híres mondása: „Ignoramus et ignarabimus" (Nem tudjuk és nem fogjuk tudni). Dr. Klobusitzky Dénes 14 Harangszó
