Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
Ankor megoldott rejtélye III. Az Angkori romokhoz vezető út kiindulópontja egy Sziem-Reap nevű csinos városka, Kambodzsa ország „Nagy Tavának” északi csücske közelében, egy szép folyócska árnyas partján. A városka szállodái a turistákra való tekintettel fényűzőbbek és európaiasabbak, mint Kambodzsa jelenlegi fővárosának, a Nagy Tótól délrefekvő, forró éghajlatú, Phnom-Peu-nak szállodái, úgyhogy az odaérkező igen kellemes benyomást kap. A Nagy Tó a nagyjából szabályos áradású Mekong folyam alsó folyásának kiegyenlítő víztárolója. A tó tájékain lüktetett a múltban és lüktet ma is, főleg déli vidékein, Kambodzsa gazdasági élete, rizstermelés és nagyméretű halászat alakjában. A szomszédos sziám álandóan fenyegető kiterjeszkedése folytán, az ország súlypontja a századok folyamán Angkor vidékéről a Mekong deltájának irányába helyeződött át, úgyhogy jelenleg Angkor vidékein, az egykori rízsmezőkön már évszázados fákból álló erdő nőtt. Ez erdőben „fedezték fel" az európaiak számára a francia gyarmatosítók, még a múlt század folyamán, Sziem-Reap városkától hat-tíz kilométerre, az ország egykori központjának kőmaradványait. Megtalálták Angkor Thom, szószerint a „nagy főváros.” kőfallal körülvett négyszöget, és a vidékén lévő nagyszámú és úgyszintén négyszögletes övezetü és alaprajzú kőtemplom emlékműveket. Ez emlékművek legimpozánsabbja Angkor-Vat, azaz Angkor a „templom”. Főterén még pár évtizeddel ezelőtt is népes budhista kolostorok, pontosabban szólva, arékapálmaligetben elszórt pagodák, faoszlopokra épített faházcsoportok voltak. Lakóik sárgacsuhás nyírtfejti barátok, akiket nem volt könynyü áttelepíteni, a restaurálások idejében, a templomövezeten kívül. Ma is ott találhatók egyébként. Egy-egy kis csoport át is gyalogol közülük, mindennap a templom csarnokaiba gyertyát, szagos pálcikákat gyújtani. Főleg egy embermagasságú függőleges kőlábtalp előtt, mely teli s tele van vésve kiszínezett bűvös budhista jelekkel. Egyébként a csarnokokban elszórt nagyszámú és legtöbbnyire álló vishnuita szoborromok előtt is ittott látni tömjénpálca végeket, a budhista barátok széleslelküségének, avagy babonájának bizonyítékaként. Angkor-Vat ugyanis vishnuita emlékmű, pontosabban második Szuriavármán tizenkettedik századbeli kambudzsai „napkirálynak” Árpádházi II. István, Vak Béla és II. Géza kortársának, magaépítette Harangszó 15
