Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
ami arra enged következtetni, hogy azok felülete megfagyott (megszilárdult) gázokból áll. A legújabb spektrophotometriai vizsgálatok szerint a Jupiter felhőrétege és felülete kristályos tömeggé fagyott ammóniából, viszont a többi, ebbe a csoportba tartozó bolygóké, a bolygó szerint egymással váltakozó arányban keveredett mocsárgázból (metánból) és hydrogénből áll. Ez a gázkeverék is kristálytömeggé fagyott állapotban borítja be azokat a csillagokat. A Neptun felületén és felhőrétegében p. o. már alig van hydrogén, azok csaknem tiszta megfagyott mocsárgázból vannak. Azt hiszem felesleges külön hangsúlyozni, hogy élet ilyen körülmények között nem lehetséges. A belső bolygók (Merkur, Venus, Mars) közül a naphoz legközelebb keringő Merkúrnak nincsen légköre és felületének hőmérséklete, épen a naphoz való közelsége miatt, jelentékenyen a fehérjék által tartósan elviselhető 50° C. felett van, miért is azt kell mondanunk, hogy élő szervezetek ezen a planétán sem létezhetnek. A földhöz viszonyítva a Merkur egy „fiatal” csillag, úgyhogy elméletileg elképzelhető, hogy ha idősebb lesz, mondjuk úgy 400—500 millió év múlva, felületének fizikai sajátságai élő lények számára kedvezőkké válnak. Esthajnali csillagunkat, a Venust egy átlátszatlan, vagy vízgőzökből, vagy széndioxydból álló gázburok veszi körül, úgyhogy felületéről, fizikai tulajdonságairól sokkal kevesebbet tudunk, mint amennyit hozzánk való közelsége és nagysága (tőlünk 41 millió km-re van, átmérője 12.620 km. — a föld átmérője 12.757 km.) alapján gondolnánk. Ez a körülmény magyarázza meg a biológus válaszát a kérdésre, van, avagy nincsen élet a Vénuson. A csillagászok egy csoportja (főleg Sir Jones és követői) szerint a Vénus felülete egy teljesen kiszáradt, 100° C. felett hőmérsékletű sivatag volna, amely felett borzalmas erősségű homokviharok dühöngenek. A csillag légköre széndioxydból állna. A naprendszer más kutatói (Whipple, Menzel, stb.) megfigyeléseik eredményeit oda értelmezik, miszerint a Vénus egész felületét víz borítja és a J о n e s-ék által széndioxydnak tartott „levegőréteg" nem egyéb, mint vízgőzből képződött, tehát földünk atmoszférájának teljesen megfelelő felhők tömkelegé. Amennyiben sikerülne bebizonyítani, hogy a „nedves” felfogás híveinek van igaza, úgy alacsonyabbrendű állati és növényi élet feltételei a Vénuson adva volnának. A Marsról is sokkal kevesebbet tudunk, mint azok a nagy képzelő tehetséggel megáldott regényírók, aki azt emberi, vagy pláne emberfölötti lényekkel népesítették be. Nem kétséges, miszerint ez az a bolygó, melynek fizikai sajátoságai a földünkéhöz a legközelebb állnak. Átlagos sűrűsége ugyan csak 4 (a földé 5,5, a Vénusé 5,2, a Mercuré 3,9), felületének a sűrűsége azonban pontosan megegyezik a földünk felületének sűrűségével. A felületén uralkodó hőmérséklet minus 45° C. és plus 18° C. között ingadozik, tehát hasonló Szibéria egyes vidékein uralkodó hőmérséklethez. A légköre ezen bolygónak azonban már erősen különbözik a mi légkörünktől, amennyiben abban nagyon kevés vízgőz és oxigén van (a mi levegőnkben az oxygénnyomás a tengerszín magasságában 15,6 higany cm-nek felel meg, a Marson az csak 15 millimétert ér el), ami azt jelenti, hogy nagyon alacsonyrendű növényi, avagy állati élet az egyedüli életforma, amit ezen a bolygón el tudunk képzelni. A naprendszerünkre vonatkozó fejtegetéseinket tehát abban foglalhatjuk össze, miszerint csak a Vénuson és a Marson vannak olyan feltételek, melyek bizonyos alacsonyrendű állatok ’s növények számára élet-12 Harangszó
