Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
lényt fehérje és víz nélkül elképzelni nem tudunk s a fehérjék 100° C. hőmérsékletet nem bírnak ki (megalvadnak), viszont a víz minus 100° C-on szilárd tömeget alkot, tehát oldószer szerepet nem tölt már be, így azt kell mondanunk, hogy a holdon élet semmiféle formában sem létezhet. Ugyancsak közel vannak hozzánk az 1932-ben felfedezett belső' kis bolygók (u. n. planetoidok) is. Ezek azonban oly kicsinyek (átmérőjük 5 km. körül van), hogy felületükön még a legerősebb optikai műszerekkel sem lehet részleteket megkülönböztetni. Fizikai sajátságaikat, hőmérsékleti viszonyaikat illetőleg semmit sem tudunk, mert feltalálásuk tisztán a véletlentől függ. Az ide tartozó számos csillag közül 1937-ben a Hermes került legközelebb (mintegy 700.000 km-re) hozzánk, minthogy azonban látható felülete csak 1500 sáopaulói alqueir-nek (3600 hektárnak) felel meg s csupán 5 napon át volt látható, arról semmi részletet sem sikerült megállapítani. Az elmúlt évben újra műszereink látóterébe került, anélkül azonban, hogy tulajdonságait sikerült volna megállapítani. A Mars és Jupiter között keringő s több ezret kitevő külső kis bolygókról a fentebb megadott okoknál fogva alig tudunk valamit. Ezen planetoidok legnagyobbja, a Ceres, melynek átmérője eléri a 800 km-t, több százmillió km. távolságban van tőlünk, miáltal azt megfigyelni pontosabb adatgyűjtés érdekében nem lehet (a hold átmérője 3480 km. s a földtől való távolsága 395.000 km.). A kisebb planetoidoknak gázburkuk (atmoszférájuk) nincsen, a kicsiny felületük miatt ugyanis nem képesek gázokat magukhoz vonzani, mert a hőmérséklet által kiváltott közepes áramlási sebessége a gázoknak (az u. n. termikus áramlási sebesség) legyőzi a meglévő, mint mondottuk, nagyon csekély vonzóerejét a csillag tömegének. Az atmoszféra teljes hiányából joggal következtethetünk arra, miszerint ezeken a bolygókon sem fordulhatnak élőlények elő, még a legegyszerűbb formában sem. Az u. n. nagy bolygókat biológiai szempontból két nagy csoportba oszthatjuk be. A négy „külső” nagy bolygónak (Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptun) a fizikális tulajdonságai annyira hasonlók egymáshoz, hogy azokat egységes bolygótipusnak tekinthetjük. Az eddig ismert legkülsőbb bolygókról, az 1930-ban felfedezett Plútóról annak nagy távolsága (4500—7500 millió km.) s aránylag kicsiny volta miatt (átmérőjét a csillagászok 5000—9000 km-re teszik) voltaképen semmi biztosat sem tudunk. A naptól oly távol van, hogy felületén minus 200° C. körüli hőmérsékletnek kell lenni, ami már magában véve kizárja élő szervezet előfordulásának lehetőségét. A fentebb felsorolt nagy bolygók mindegyikét egy nagyon sűrű felhőréteg veszi körül, miáltal felületük közvetlen megfigyelése lehetetlen. Felületük hőmérséklete a naptól való távolságuk arányában csökken. Amíg a Jupiteren (naptól való távolsága 774 millió km.) minus 120° C-t határoztak meg, addig a Neptunon (ez a naptól 4470 millió km-nyire van) minus 200° C-t állapítottak meg. Mindezen planéták felületének sűrűsége a víz sűrűsége alatt van ( ha a víz sűrűségét 1,0-nek vesszük, úgy a Jupiter és Uranus sűrűsége0,8, a Saturnusé 0,4 és a Neptuné 0,9),****) ****) Összehasonlításképen felemlítem, miszerint a tiszta borszes (aethylalkohol) sürüssége 0,75, a chloraethylé (amivel az orvos fagyasztani szokott) 0,92 és a mocsárgázé 0,41. Harangszó 11
