Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
alá van elrejtve; nem véletlenül, hanem azért, mert így találja meg önmagát s érvényesülhet teljes dicsősége. Ezt bizonyítja a másik tétel: a szolgálat uralkodás. Krisztus nem kényszerrel kapcsolta magához a lelkeket, nem is joggal, kétoldalú szerződésekkel ; még hasznot és érdeket sem helyezett kilátásba, sőt inkább azt, hogy aki követni akarja Őt, tagadja meg magát, vegye fel az Ő kersztjét és úgy kövesse Öt. Krisztus hatalma, amellyel magához fűzte az embereket életre-halára olyan erősen, hogy milliók vallják és fogják vallani: „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség”: az Ő megváltó halála, mint az Ő szolgálatának csúcspontja és teljessége. Az által lett úrrá és királlyá, hogy szeretetből föláldozta magát. Szolgálata királlyá tette Őt; nem azért, mintha anélkül is nem lett volna király, hanem azért, mert örökkévaló királysága e szolgálatban új hatalomhoz és dicsőséghez jutott. Hogyan lehetséges ez, Ha egyszer Isten él a világ felett és olyan ez az Isten, mint a mienk, azaz egyetlenegy és öröktől fogva való: földön, égen minden teremtménynek csak egyetlen egy célja lehet: az, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Legmagasabb fokú ez a szolgálat akkor, ha öntudatos, szabad, boldog felajánlásból következik. Ha nem úgy engedelmeskedem Istennek, mint a fű, fa a természet törvényeinek, hanem úgy, mint a költő a gondolatnak, a jó ember az ihletésnek: szabadon, háládatosan, drága kiváltságként élek azzal a nagy ajándékkal, hogy szabad Istennek szolgálnom. Istennek szolgálni csak az áldozat formájában lehet. Az áldozat adja Istennek, ami az övé és ráadásul odaadja a maga szívét is. Ezáltal Isten dicsőségére elfogyatkozik, de éppen e dicsőség gyarapításában megtalálja a maga új életét. Az emberek sokáig azt gondolták, hogy Isten dicsőségének szolgálata elégséges, ha szertartásban, kultúszban az élet egy darabját felajánljuk Istennek.Ezért adták oda az elsőszülöttet, állataik első fajzását, termésük zsengéjét; ezért adták oda idejük, örömük egy-egy darabját. Kialakult egy kizárólagos rendszer: hely, anyag, idő, alkalom s csak az volt az igazi áldozat, amelyik e szerint ment végbe. Voltak emberek, akik különös képességgel és felhatalmazással bírtak az ilyen áldozat bemutatására. Azt gondolták az emberek, hogy ezzel Isten dicsőségének eleget tettek. Krisztus testté lett és testben önmagát áldozta fel. Ezzel eltörölte a ceremóniális, szertartásos áldozatokat, azaz feleslegessé tette a maga egyszeri, tökéletes, örökérvényes áldozatának a bemutatásával. Hiszen ebben az áldozatban Ő, az Elsőszülött adatik érettünk, Ő, a zsenge áldoztatik meg érettünk, a kései termésért; a büntelen leteszi életét a bűnösökért, a gazda meghal a rabszolgáiért, a király meghal az Ő népéért. Ettől a pillanattól kezdve Istent nem lehet kultikus áldozattal szolgálni : csak az a szolgálat méltó hozzá, amelyben magamat és életemet mutatom be áldozatul. Ez az áldozat Istennek szól, de a közösségnek szolgál. Nem lehet az, hogy valaki feláldozza magát Istennek anélkül, hogy az emberekre tekintettel lenne. Emberré válni csak társas formában lehet, ahhoz, hogy emberiség legyen a világon, legalább két emberi lényre van szükség, akik szemben álljanak, mint én és te s egyik a másikra nézve sorsdöntő tényezővé váljék. Ebben a kapcsolatban meg-Harangszó 5
