Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
szágra. A hadbíróság mind a 74-et halálra ítéli. A regiment—kommendáns, Németh József óbrist az ítéletet nem hagyja jóvá, mind e 74-nek megkegyelmez. Ez a kegyelem Német huszár óbesternek a sarzsijába kerül, ráadásul még 15 évi vasban eltöltendő várfogságot is sóznak rá, amit József stadtban akkurátusán ki is töltetnek vele. A példaadás kemény. A gyengéket el is riasztaná, de a huszárokat még jobban feltüzeli. Prágában most cudar világ járja, — itt egyelőre csupán a hamú alatt ízik a parázs. —0O0— A 13-asok Anschbachba kikülönített divíziójánál egy kis háziünnepélyt tartanak a tiszt urak. Az idő ugyan ünneplésre nem nagyon alkalmas, de van úgy nagy gyász idején is, hogy nem árt, ha egy kis búfelejtó'vel él az ember. Legénységi meg altiszti díjlovaglás, akadályugratás, meg kardforgatási gyakorlatok után a. 4. század lovas carousselt, a 6. század pedig Mária Terézia császámő korabeli egyenruhában, rízsporos parókával, csótáros lótakarókkal látványos katonai gyakorlatot mutatott be. A díjkiosztás után a tiszt urak a divízió parancsnoka, Vernier báró őrnagy asztalához hivatalosak, aki felesége nevenapját — Ursula napját — tartja meg. Az asztalbontás után, — október 21. a vénaszszonyok nyara — a vendégek, meg a háziak kimennek az őszi veró'fénybe, a tiszti pavilion parkjába, hogy szivarfüst mellett a szépasszonyokkal egy kissé eldévajkodjanak. A feketekávét a vadszőllővel befutatott glorietteben szolgálják fel. Ki itt üldögél, ki amott teszi a szépet a hölgyeknek. Az ősz a hervadás pompájába öltözteti a park fáit; a vadgesztenyéket, platánokat, az ezüst kérgű nyírfákat. A parkot a lovardák felől nyírott tujabokrokból örökzöld élősövény — porszűrő — szegélyezi, ami mind kívülről, mind belülről, a kíváncsi tekinteteket kizárja. Most is csak a vezényszók, kardcsörömpölés, patadobogásból sejteni, hogy odaát a kaszárnyaudvaron valami van készülőben. Délutáni kirukkolás akkor is ritkán történt, de az, hogy a huszárok épen szombat délután rukkoljanak ki, talán soha sem esett meg: de aki a tisztipark kitárt kapújből látta, miként búvik ki az 5. svadrony istállóiból a legénység teljes hadi cakkumpakkal, zabcsbakó:; nyereggel nyergeit lovakkal, ez mindjárt arra gondolt, hogy a délelőtti lovasünnepség folytatásaképen Virágh Gedeon főhadnagy, az 5. század svadronyosa tartogatott valami meglepetést az Ursula nap befejezéséül. Mindjárt fel is fedezik, hogy a délelőtti műsorból az 5. svadrony produkciója csakugyan hiányzott is. Maga Vernier báró is a parkbejáratnál összeverődött nézők közé vegyül és jóleső érzéssel várja a be nem jelentett műsorszámot. Virágh Gedeon főhadnagy idestova egy negyed százada, hogy kezdte a katonai szolgálatot a jász-kún huszároknál. Akkor az osztály Jászberényben „feküdt”, mikor Virágh regrutának Kenderesről ide bevonult. Abban az időben nem volt szokásos, hogy a tisztek az egyik ezredből a másikba ide-oda futkossa nak. Ahol beírták regrutának, ott adták ki az obsit levelét is. Vemier báró akkor még kornétás volt az 5. svadronynál s az akkori svadronyos kapitánya — Gagern báró altábornagy — is itt kezdte el, mint kadét és innen lett generális is. Tulajdonképen semmi rendellenes dolog nem történik azonkívül, hogy a szakaszok ebben a szokatlan órában gyülekeznek. Most az egyik szakasz parancsnoka, káplár Görbe Imre, tiszteletadásnak reksó!-t vezényel, kardjával leinti a szakaszt és egyenest a tiszti parkba vágtat, ahol Virágh főhadnagy22 Harangszó
