Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
nak jelenti, hogy a negyedik szakasz indulásra kész, a muníció a legénységnek ki van osztva.Utána egy kétkapitulációs öreg huszár, Kovács, száguld be a tisztiparkba és ő is jelenti, hogy a harmadik szakasz indulásra kész, a muníciót ott is kiosztották. Virágh főhadnagy, akinek a lovát a tisztipark bejáratánál lévő' strázsa tartja, udvariasan tiszteleg a hölgyek felé, majd a tiszttársainak is és közömbös nyugalommal nyeregbe száll, pipát töm, szikrát csihol, rágyújt és a már elindított két szakasz után üget. A vidám társaság kacározását mintha csak ollóval vágták volna derékba. A meglepetéstől senki sem tud szóhoz jutni és némán merednek a főhadnagy után. Tudják jól, hogy Virágh, aki már közel jár az ötvenhez, amit cselekszik, megfontoltan teszi. Érzik, hogy most valami nagy esemény kezdetének voltak szemtanúi. Vernier őrnagy az ezred-napiparancsokat gondos előrelátással már hetek óta visszatartotta, és azonnal ráeszmél, hogy most az ő ötödik svadronya ismétli meg a Sréter kapitány svadronyának szökését. Stentori hangon kiált a kapú-várta felé: — Kapúkat becsukni! Alarm! — riadó! — majd rákiált a tisztipark bejáratánál ácsorgó strázsára: — Mafla! Nem látod, a főhadnagy úr, Virágh szökni akar? Tedd a kötelességedet és lődd le! — Ezt már szinte magán kívül üvölti, azonban ez a hang, ami máskor csodákat művel, most pusztába kiáltó szó: a huszár rá sem hederít, csupán nyeregbeszállás közben, félvállról hátraszól: — Van eszembe, őrnagy úr, hisz’ én is vele menek! — Azzal hozzácsatlakozik a lóraszállt kapú-vártához, majd ügetésbe döccennek a félsvadrony után. Virágh főhadnagy még abban az órában visszalovagol Ansbachba, hogy a svadronya másik felét is összeszedje. Hollán Húgó főhadnagy, az 5. svadrony frontmögötti tisztje, már összeállította a másik két szakaszt, jelentést ad be Virághnak, aki elindítja a félsvadronyt. Vemier őrnagy épen lakásának emeleti ablakában áll; Virágh főhadnagy a beidegződött fegyelem gépiességével kardrántást és reksó!-t vezényel, kardjával tiszteleg az őrnagynak, aki szemrehányó hangon utána kiált: — Hát ezt érdemiem én, főhadnagy úr, 25 esztendő után magától? — Sajnálom, őrnagy úr, — kiált vissza Virágh — de én előbb születtem magyarnak és csak azután lettem katona! Az 5. svadrony mérhetetlen veszélyek között tör magának útat hazafelé. Königsfeldnél gyalogság állja útját, Lausitznál bekerítik őket, de ők attakkal áttörik magukat. Átúsztatják a Moldvát, végül is 8 napi bolyongás után, október 29-én, Szakolcánál átlépik a magyar határt. —oOo— A Legfelsőbb Haditanács a 13-as huszároknál elhaparódzott szökéseket a fegyelem meglazulásának tulajdonítják. A rend helyreállítására az ezred valamennyi törzstisztjét elhelyezi, a legénység közé dragonereket oszt be, megtiltják, hogy két huszár együtt beszélgessen, de mindezek ellenére, december 6-án — Szent Miklós napján —, káplár Udvardy Miklós 14 huszárral megszökik és hazaviszi őket. A Szent Este következik, amikor minden jó keresztyén a kis Jézus eljövetelét várja, és a karácsonyfa áhítatába merül. A Palatínus huszárokhoz komandírozott dragonérek is áhítattal éneklik a fedeles rájcsurban felállított karácsonyfa alatt az „Oh Tannenbau”-ot, amikor őrmester Boros József 47 huszárral, polgári ruhában, gyalogHarangszó 23
