Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
PALATINUS HUSZÁROK A Prágában állomásozó 13-аз jász-kún huszárok hétízben próbálkoznak, — na, mondjuk ki ápertén — hazaszökni. Ez a szó: „szökés”, — mi tagadás —, katona fülnek igen rosszul hangzik, de akkoriban ezt így hozta a magyar becsület. Más fán terem az a szökés, amely a szégyenfához állítja a szökött katonát, — az olyant, aki a bőrét félti és gyáván cserbenhagyja a bajtársait. Ezek a jász-kún huszárok a békés Prágából szöknek meg, hogy az életüket feláldozhassák a hazájukért. A „honszeretet”, az „önfeláldozás” ma sokak előtt üresen kongó szó. Ma sokan vannak, akik a hazafiságot „ködevés”-nek tartják, de hitvány ember akadt akkor is, most is. „Veszélyben a haza!” — adták suttogva, szájról-szájra és hadicikkek ide, hadicikkek oda, a „Pulver und Blei” ellenére ezek a kis, névtelen magyarok szó nélkül nyergeitek s tüskén-bokron keresztül, tűzön-vízen át törtettek és jöttek a veszélyben lévő haza segítségére. Akkor még Bécsben is csak Zsófia fó'hercegasszony, meg néhány beavatott, a Dráva folyó mögött Jellaschich báró altábornagy, s horvát bán, meg a déli végeken néhány lázító ügynök tudta ezt, de Prágában valamennyi jász-kún huszár érezte a nagy veszedelmet. A bánus még a Dráva túlsó oldalán gyülekezteti martalócait, amikor szeptember 10-én káplár Balla Endre hat huszárral nyergei és hazajön Prágából. Vállalkozása sikerül. A pákozdi csata híre talán már eljutott Prágába és október 4-én az 1. svadrony Sréter Lajos svadronyos-kapitány és Dessewffy Dénes hadnagy vezetése alatt, engedély kérése, vagy előzetes bejelentés nélkül Prágából hazatért Magyarországba. Nekik is sikerült. Az a 7 üres ferdestand — lóállás — az egyik istállóban, meg az a 7 üresen maradt strózsák — szalmazsák — az egyik legénységi szobában, még nem csinált valami nagy felfordulást. Legfeljebb az ágyszomszédok lógatták egy kicsit a fejüket, hogy szólhatott vón’ káplár úr Balla nekik is! A dolgot, persze nem lehetett elkenni, a dezertáló listát csak meg kellett írni, dehát, ki tehet róla? Másképen állott azonban a dolog az 1. svadronnyal. Bizony csak kihallott a hangján, amikor a trombitások az estvéli retrét fújták, hogy nem három tüdő fújja azt, csak kettő! A Prinz Eugén lovassági laktanya udvarán az 1. svadrony revirje üresen tátongott. Az üresen hagyott istállókban csupán néhány maródi huszár, meg a beteg lovak lézengtek. A rájcsúr is üresen ásítozott. Az egzecírplacz is kihaltnak látszott, pedig a fikák mind, valamennyi ott masérozott a szokott helyükön, szintúgy a dragónerek. A tüzérek, meg a furvézerek közül sem hiányzott egy se, de ezek a huszároknak alig jelentettek többet a semminél. A lelkűk már kapitány úr Sréter századjával menetelt hazafelé. Káplár Csillag Antal kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy azon tűnődjön, vájjon a tiszt urakat miért hívogatják léptennyomon a regiment-kancelláriába? Azon melegében amikor a vakszolgálat — őrszolgálat — az ő svadronyára esett, a 3. svadrony megmaradt felével, 85 huszárral ő is felkerekedett. 74-et elfogtak közülük. Káplár Csillag 10 huszárral általvágta magát és hazatért MagyarorHarangszó 21
