Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10-12. szám

sza Istvánra ki lett állítva a vadászengedély: nemsokára egy Lékai (Leittier) nevű szociáldemokrata, — aki az első német kommunizmus idején népbiztos is lett —, rálő Tisza Istvánra, akit ez a merénylet sem tesz óvatosabbá. Nem abból a fajtából való, aki kerüli az életveszedelmeket. Nem távozik a küzdőtérről, mert érzi a felelősség teljes súlyát: az ország háború előtt áll. Mindent elkövet, hogy a kettős Monarchiát a háborútól távoltartsa. Az uralkodót figyelmezteti, hogy sem katonailag, sem gazdaságilag nem vagyunk felkészülve, de a figyelmeztetést elsikkasztják, illetve visszatartják es csak az ultimátum elküldése után mutatják be a királynak.

Tisza most már minden képességét arra fordítja, hogy a már megkezdett háborút az ország tisztességgel fejezze be. Ebben nem lehet őt semmiféle merénylettel megfélemlíteni.

1916. december 18-án, az ülés megnyitása után, amikor helyét a miniszterelnöki székben elfoglalta, egy szabad ságolt katona a karzatról szolgálati ismétlőpisztolyából egy sorozatot rátüzel, amire szemüvegét szemén megigazítva, felnéz a karzatra és azután tovább tanulmányozza az iratait, mintha semmisem történt volna. A képviselők a tüzelés alatt a padok alá rejtőztek és csak akkor kerültek elő, amikor a teremőrök a merénylőt elfogták és eltávolították.

Immár négy esztendő alatt harmadízben követnek el ellene orvgyilkos merényletet, hozzászámítva a politikai párbaját, négy ízben áll a politikai ellenfelei fegyvere elé, de ő most is a helyén marad, kitéve magát az ellene felbérelt orvgyilkosok céltáblájául.

1917. május végén távozik a kormány éléről, amikor az új uralkodó, IV. Károly király túlzottan radikális választójogi tervezetével nem értve egyet, hosszas tusakodás után beadta lemondását.

A király az általános titkos vállasztó" jogot teljesen — a később hatalomra jutott és a nemzettől idegen elemekből összeverődött radikális-block szellemében akarta megoldani, amit Tisza veszedelmsenek látott. A veszedelem abból állott, hogy a politikai pártokra bomlott magyarság képviselete olyan kormányt alakító többséget nem tudott volna összehozni, amely a választójog kiterjesztésével megszaporodott nemzetiségi képviselők összefogásával szemben a háborúban álló Magyarország érdekeit sikeresen meg tudta volna védelmezni, akkor, amikor a háború akkori fázisa éppen a lét vagy a pusztulás fázisába lépett.

Miként a nagy nemzeti hősök vér- és lélekszerinti egyenes leszármazottja» bár az 56. esztendejével már rég túlhaladta a katonaköteles kort, ettől függetlenül egykori ezredéhez, a debreceni 2. honvédhuszár ezredhez junius 2.-án bevonul, és a harctéren együtt él, a háború minden nyomorúságát, nélkülözését és fáradalmait megosztja huszárjaival, — a fegyverében álló magyar néppel. A szeptember 8.-iki Kimpolung'Dorna-Kandreny környéki harcokban ezredét személyesen vezeti gyalogrohamra a Sarului és a Dormuli nevű magaslatokon lévő megerősített román védőállások ellen, és azokat: elfoglalja. Aligha ismétlődött meg az egész világháború folyamán az összesharctereken, nálunk és az ellenségnél odaát, hogy ezredparancsnok gyalogroham kézitusájában vegyen részt, amint azt az 56 éves Tisza István huszárezredes akkor ezt megtette.

A parlamenti harcok azonban a harctéri ezredétől elszólítják és azon igyekszik hogy ellensúlyozza gróf Károlyi Mihály kétszínű, illetve most már nyílt politikai hazárd játékait. A Hétközség fennsíkon, Asiagopál, a Monte- Grappán, Tolmeinnél még kemény harcok folynak, Verdumnál a szatmári meg a temesvári bakák a németeket bámu— 10 —