Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10-12. szám
gánjavakat: vidéki gzdaságokat és kastélyokat rabolnak ki. Amikor ez a forradalmi eszme kimerülni kezdett, következett a fegyházak felnyitása, a hirlapnvomdák szétrombolása és mindezek betetőzéséül megölik a legnagyobb élő magyart: gróf Tisza Istvánt. Ha az időbeli sorrend fordítva lett volna, keonidas, — a nagy spártai hős, — bizonyára megtisztelve érezte volna magát, ha a késői történetírás róla ekként emlékezik meg: “... a görög Tisza István“. Különös rendelése az Isten akaratának, hogy ez a nemzeti vértanúnk a legnagyobb háborúit a békében vívta meg és elesett, amikor már hivatalosan is megszűnt a háború, amikor már elhallgatott az ágyúdörgés is, amikor már hazaérkezett békés polgári otthonába. A politika akkor sem volt úri szórakozás, amikor a tekintetes, nemes •és nemzetes Karok és Rendek űzték. hamar kiszaladt a szablya az ellenvélemény felé. Azóta, hogy a népképviselet parlamentje vette át a magas politikát, a kard helyett a kalamárisokkal hallgattatták el az erőszakos többségi pártot, vagy fordítva, a kisebbségi pártot szavazták ki alkotmányellenes módon hol honvéd szuronyokkal, hol rendőr kardlapokkal. Az ellenzék okúivá, taktikát változtatott és nem adott okot rá, hogy kidobják őket, hanem csapott akkora “zrit“, hogy megobstruált törvényjavaslat megszavazására feltett elnöki kérdésre a többségi honatyák nem tudták a véleményüket kinyilatkoztatni. Szóval, nem lett belőle törvény: célt értek vele. Tisza István gróf az ellenzék újabb sakkhúzását: a vasutasok politikai cél szolgálatába állított sztrájkját letöri, és, hogy véget vessen az ellenzéki kisebbségi pártok parlamenti erőszakoskodásainak, amely teljesen megbénította az országgyűlés munkásságát, lemond a miniszterelnökséről, hogy elfogadhassa a Házelnök tisztjét, amelyre a többségi párt őt megválasztotta. Mint házelnök, erélyes rendszabályokkal az ellenzéket ráncbaszedi. Lehetetlenné teszi az obstrukciót azáltal, hogy a feltett elnöki kérdésekre a szavazást felállással való jelzéssel rendeli el, majd a javaslatok szavazatra bocsátását elrendelő elnöki felszólítst zsebkendő jelzéssel kíséri, ilymódon, bár az ellenzék kolompolással, sípolással, edénykongatással, füttyszóval leírhatatlan lármát csinál, a javaslatokat símán megszavazzák. Ekként szavazzák meg a zajongó képviselőknek a mentelmi bizottság elé való utasítását és ennek ítélete szerint az ülésekről való kizárását. Minthogy Tisza Istvánnal sem erőszakical (politikai párbajából ő kerül ki győztesen), sem taktikával nem bob dogúlnak s az 1912. junius 4.-iki rendzavarásnak karhatalommal való megakadályozása azt mutatta, hogy nem ismer tréfát, a következő ülésen, junius 7-én az egyik ellenzéki képviselő. Kovács Gyula kisgazda az elnöki emelvény elé lép és közvetlen közelből ismétlő pisztolyával háromszor rálő, majd abban a hiszemben, hogy Tiszával végzett, maga ellen fordítja a pisztolyt és magát főbelövi. Tisza István a tüzelést állva fogadja, majd amikor támadója összeesik, nyugodt, biztos hangon kijelenti, hogy “...ami történt, az egy őrült rémtette volt, aki, úgy látszik kivonta magát a földi igazságszolgáltatás alól“. A merénylő életben marad. A bíróság felmenti. A bűncselekményt ,beszámíthatatlanság“-gal mentik, nona amikor a revolvert magához -vette és azt megtöltötte, semmiesetrc; ,sem v<T> beszámíthatatlanúl, felindult., , A feljiientő; ítélettel, és. azzal, hogy a bíróság nem mérlegelte a gyükusság elkövetésére történt előkészületet, li— 9 —
