Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10-12. szám
Tisza a magyar Leonidas 1861—1918 40 esztendeje, hogy az “őszirózsás októberi forradalom“ romokba döntötte Európa egyik legrégibb, évezredes, változatlan határai között elterülő birodalmát : Magyarországot. Trianon ennek az őszirózsás forradalomnak a nászágyában íogamzott meg. A hadsereg szétzüllesztése után a védetlen Magyarország könnyű prédájává vált minden gyülevész hordának. 1917. január 15-től fogva már nem volt szerb hadsereg. A szejjelszórt szerb haderő demoralizált maradványai — az összes hadianyagának hátrahagyásával Korfu szigetén volt gyülekezőben. 1917. december 5-óta, amikor a román hadsereg kapitulált, román katona már csak az osztrák-magyar fogolytáborokban volt. A cseh hadsereg még csak most vajúdott a szibériai fogolytáborokban. Ugyan lábatlankodott egy pár száz egyenrhás statiszta a francia főhadiszálláson mutatóban, de ezek a kiképzetlen reklám cseh-légiósok inkább cseh propagandaügynökök voltak, mint katonák. A csehszlovák állam még csupán a Downing Street 10 alatti laboratórium lombikjaiban erjedt, határai még Massaryk Tamás agyában sem rajzolódtak túl a Fehér Kárpátokon. Amíg minálunk “forradalmi vívmányok“ születnek: “Nemzeti Tanács“, “Katona és Munkás Tanácsok“, a “leszerelési dijj“, a “Leszerelt Katonák Szakszervezete“, a frontlógós tartalékos tisztek “Tiszti Szakszervezetei“, amikor a “magyar“ hadügyminiszter nem akar többé katonát látni, azalatt megszületik a szerb, megszületik a román, és megszületik a cseh hadsereg. Ezt az őszirózsás forradalmat együgyű szobatudósok elméleti tantételci nyomán lelkiismeretlen akarnokok készítették, akiket magával sodort az általuk felkavart tömegindulat, akik nem tudtak erőt venni a csőcselék romboló ösztönein. Forradalmi szólamuk: “vesszen a háború“, amikor már megszűnt a háború, és “vesszen Ausztria!“, amikor már Ausztriához semmi közük sem volt, —— üres, demagóg jelszavak voltak. Nyitott kapukat döngettek, de ami fő: tetszett az utcának és — ők hatalmon maradtak, vagy legalább is ők így gondolták. A világtörténelemben még egy másik, ennyire célkitűzés nélküli forradalom nem volt. Egy nemzet, amelynek függetlensége szinte az ölébe húllt, amely az élősdi szomszédság négy évszázados közösködéséből símán megszabadult, amelynek országát az 52 hónapos háború megkímélte, amelynek a vesztett háború ellenére is veretlen hadserege mindenütt ellenséges földön állott, amelynek pénzét, a koronát 1914. augusztus 31-én a newyorki tőzsdén 5.12-vel számították és 1918. október 31-én a győztes dollár mindössze 11.82 koronára emelkedett, vagyis a korona a vesztett háború után csak valamivel az eredeti értékének a fele alá esett, minden bizonnyal szerencsével úszta meg azt a nagy világégést. A hosszú háború következtében bizonnyal sok pótolni való gyülemlett fel: elmaradt belső adminisztrációs, ’ pénzügyi, szociális és kulturális reformokra volt szükség. Ez a forradalom azonban nem talált más tennivalót, mint a 'fosztogatást; az állam javakat, katonai raktárakat, a vasúti állomásokon veszteglő katonai szállítmányokat, őrizetlenül maradt hadianyagokat fosztogatják, és ma-8 —
