Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10-12. szám

Azért jőve, hogy éljünk...

Mert szii- !e- lett Üf'Jé-zu3 ne- künk.

Jer, mindnyájan örüljünk,

És szívünkben ingadjunk,

Mert született Úr Jézus nekünk.

1

Kit az Atya Úr Isten,

Könyörülvén emberen,

Elbocsájta teljes időben,

i

Elhagyd gazdaságát,

Véghetetlen országát,

Hogy érettünk adja Őmagát.

Ő életnek adója,

Szívek vigasztalója,

Lelkünk megvilágosítója.

Azért jőve, hogy éljünk,

Isten kedvébe essünk,

Érdeméből kegyelmet nyerjünk.

)

Nagy szeretet mindenhez,

Hogy Isten emberekhez Jőve, fertelmes bűnösökhöz.

I

Akik benne nem bíznak,

Sőt bízni sem akarnak,

Örök halállal mind meghalnak.

Mi azért e felségben,

Emberré lett Istenben;

Higyjünk mi egy reménységünkben.

Várad, 1566.

— 7 —