Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1-5. szám

József Attila mutatja fájdalmas vágyakozással: “minden odavan”, mivel ő “nem lelte meg az Istent”.

Óh boldog az. kinek van Istene ki rettenetes és maga a jóság. ....

..... .Én nem leltem szívemben, sem az égben....

............jól tudva már, hogy minden.,

odavan-József Attila: óh boldog az. . .)

A másikat Babits kínálja: Isten ke" zébe kell kerülnöm, hogy Ö kemény eszközökkel ugyan( de mégis kifaragjon belőlem valamit. A véső fáj, dehát kőből is úgy születik a szép alkotás, hogy' fájdalmasan belehasít a mester vésője.

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni.

Óh. hány éles vasnak kell rajtunk

faragni

Míg méltók nem leszünk............

(Babits Mihály;

Psychoanalisis Christiana)

Szenvedni nehéz és nem szeretünk: teher az, nehéz cipelni. S hogy eszközévé lehet az Istennek igazi arcunk kialakításában- azt olyan kevesen tudják úgy venni, ahogy Tóth Árpád, a nagy szenvedő magányos:

összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom.

És győztes távolokba néz

Könnyekkel szépült orcád-fényű

arcom.

(Tóth Árpád: Isten oltó kése)

Mennénk másfelé, keresnénk mást? Jaj, hány utat végigpróbál az ettiber. És milyen későn jön rá, hogy eltévedt. Pedig sok mindent meg lehetett volna takarítani: Nem szabad hinni másban, csak Őbenne. — Milyen szomorú ez, ha ezt elrontott élet kesernyés szájízével kell megvallani:

S hányattatom, miként a sáska...........

Mert csak Teneked van erőd,

S mert nem láttam régen előbb:

Nem szabad hinni senki másba.

(Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék)

Talán szolgálni is kellene ezt az Istent. Mivel? Szóval is. Amikor bele tudom kiáltani őrült, háborús világ fülébe, hogy nem ez az Isten akarata! Ö nem pusztítani jött; Ö teremtett; Ö az életért jött. S milyen sokszoros nyomatékkai hangzik ez a béke szava egy gyermekszájon! Hadd tanuljanak belőle a megrészegedett felnőttek: “Ö a béke Istensége!“

Az Úristen őriz engem

Mert az Ő zászlóját zengem......

. . . . S kell, hogy az Úr áldja, védje, Aki azt énekli: Béke.

(Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra)

Azután valami mással is szolgálni lehet Öt: nem kevesebbel, mint egész életemmel, amelyet azért adott, hogy szolgálni tudjak — másoknak. Mint városi utcán, a kibontott kövezet előtt az éjjeli piros lámpa: ember vigyázz, ide ne lépj, mert nyakadat töröd!

Közülünk ki fogja megérdemelni A sírfeliratot: “Másnak világolt,

Amíg önmagát emésztette meg?”

(Reményik Sándor: Fáklya verem előtt)

Voltál-e már ilyen fáklyalobogás azok felé, akiket rádbízott az Isten? — Nem? Sajnáltad az áldozatot? Gondolj a gyertyára, amely úgy szolgái, hogy önmagát emészti el, ebben a szolgálatban. — És nem emlékszel, hogy volt egvszer Valaki, aki úgy szolgált az e* gész embervilágnak, hogy feláldozta életét érte? Nem emlékszel a nagypénteken olyan sokat emlegetett Krisztusra? Ö nem kérdezte, hogy megéri-e az áldozatot az embervilág. — Tudom,- 9 -