Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
A költő Orgoványon ' írta: Szalay László Erre bolyongok, amerre a madár se száll, az orgoványi Tolvaj os-erdőben... Molnár Gergely református tiszteletes úr a vezetőm, aki ismer itt minden fát, minden bokrot, minden cserjét, különben nyakig keverednék és talán soha ki nem keverednék erről a tájról.*. A híres Tolvajos ma már nem erdő... Mert az osztás óta, — ami ezelőtt huszonöt évvel történt, — a gazdák a fákat nagyrészben kiirtották. Azóta csak olyan haldoklás a Tolvajos vegetációja... Uralja a fölszabadult nyargaló homok... Amely lassanként betemeti, elárasztja, megfojtja a völgyekben fészkelő tanyákat, szőlőket, szántóföldeket egyaránt, míg a kopasszá tett tájra rászabadult szél a dombok füve-fája alól hordja el a homokot, kiforgatva, kidöntve, kiásva rendre valamennyit... Sok tanya helyén ma már csak a kémény áll ki a homokból... Sok helyen a gyümölcsfák hegye... És mindenen, ami még él, félig eltemetve, — máshol félig kidöntve, összetörve, — félreismerhetetlenül rág a pusztulás férge. .. Tolvaj őst elnyelte a meggondolatlanul fölszabadított homokár... Tolvajos ma egy sárgán hullámzó homoktenger, melyben itt-ott fuldokló szálfák, bokorerdők, — som, kökény, rekettye, ciherések, — nyújtják ágaikat néma könyörgéssel irgalmat, segedelmet esdve... Dombok és völgyek... Dombok és völgyek hulláma... Vegetáció már csak a félig eltemetett völgyekben van... A dombok csupaszon meredeznek, fekete gyökereket mutató, félig kidöntött, haldokló bokrokkal, fákkal... Bokáig homokot túrva, hang nélkül bucorgunk tovább.•. S midőn a csönd ólomsúlya már tálon túlnan sok, — megszólalok: Nagytiszteletü úr!... Beszéljen valamit Petőfi Sándorról!... Említette, hogy sokat járt-kelt itt!... — Úgy van... Sokat járt-kelt itt... — Beszéljen hát, kérem!... Mosolyog... Megáll.-. Pipát vesz ki... — Jó, jó.. . De hogy megérthessük egymást, — hogy megértsük Petőfit Orgoványon, — ahhoz egy kis előtanulmány szükséges !... Csodálkozva néztem. .. — Úgy ám!... Ballagjunk csak tovább szép lassan. •. Mindenekelőtt ösmernie köll Orgovány Flóráját... — Az orgoványi Tolvajos növényvilága teljesen elkülönül... Nemcsak Magyarországon, de egész Európában... Orgovány, Tázlár, Bocsa és Halas, —• vagyis a buckák — középázsiai cserjéket, sivatagi füveket, növényzetet hordoznak... — Ide nézzen: Ez a heverő naprózsa a világ legkisebb cserjéje... Alig egyujjnyi. . . Illetve oldalt fekszik, elhever a szél nyomása alatt és nem terem meg sehol máshol, csak itt a buckákban. •, — Az meg ott tollas szegfű... Ez itt zörgőfű. . . Az szöszke bakszakáll... Amaz aranyvessző, sikkantyú... Valamennyi középázsiai sivatagi növény... — Már most aztán figyeljen, mert jön Petőfi Orgoványon!... — Ez itt az árvalány haj, az meg ott szamárkenyér, melyekről így ír a nagy költő: “Itt tenyészik a bús árvalányhaj S kék virága a szamárkenyérnek“. Gyerünk csak tovább... Ez a cserje az úgynevezett kecskerágó: Piroslik a kecskerágó Szőllő árka mellett“. — 31
