Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
A Szentírás szerint Isten olyan erővel tudja felruházni az embert, amely belülről, valahonnan, ki tudja honnan, de mégis van. Azt mondja- ez a békesség. Semmi el nem veheti tőlünk: kint tajtékozhatnak a hullámok, belül békesség van. A Feltámadott ennek ne* vével köszöntötte megrettent tanítványait: Békesség nektek! — s már életé* ben elmondta nekik: “az én békessége* met adom néktek, ne nyugtalankodjék a ti szívetek- se ne féljen!” Hallgassátok meg, milyen erővel prédikál erről Reményik: Nincs nyugalom, nincs nyugalom — a szív, Amíg ver. mindörökre nyugtalan. De mindörökké nvughatatlanul Istentől mégis békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van.. . Békesség Istentől.’’ .Rományik Sándor: Békesség Istentől) De hát miért van az, hogy ezt nem nyeri el mindenki? Isten az oka, vagy valaki más? Csak nem az ember? Az ember? Vagy talán rosszat is tehet az ember? Amihez hozzányúl, ahol meg* jelenik, az rosszá is lehet? Kell-e az emberi lélek mélységeiről borzalmasabb vallomás, mint József Attiláé, aki hallani sem akart Istenről, legfeljebbha gúnyolódott fölötte? Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem. ................... ...... bár lennétek ily bűnösök mindnyájan, hogy ne maradjak egész egyedül. (József Attila: Én nem tudtam., .) Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem! Közösségre vágyik, hogy legalább ne maradjon egészen egyedül. De hát amikor együtt van másokkal, akkor is kiütközik valami: nehéz együtt lenni, nehéz elviselni egymást. Túlközelről kirívóbbak a bűnök, a hibák, az emberi gyengeség, rájövünk, hogy nem vagyunk angyalok, s a másik sem az. Megindul az őrült versengés, és mivel nehezen tudjuk túllicitálni egymást, aljasabb -eszközökhöz folyamodunk: hátha a másik bőrén lehetne előbbre jutni? Az egyik fölül, a másik alul. Azután jöhetnek a modern kifejezések: kizsákmányolás, leigázás, rabszolgaság, stb. Hát így is kell mindig lennie: . . ... fölül az egyik, s a másik alul?...... ... hát nem lehet e korhadó világot testvérszínekkel ékesíteni? ................. (Reményik Sándor: Egymás mellett soha?) Istenem’, milyen jó lenne ezt a prédikációt a Sáo Paulói magyaroknak meghallani! De nem füllel, hanem szívvel, lélekkel, belsőleg. . . Hogy hol az ok? Nem tudni. Illetve tudjuk: mindig a másikban. Tóth Árpád szerint: énbennem. Én, én, én. Azért vagyok egyedül, mert belül lakik bennem valaki- aki még az Istennel sem fér össze, akit nem is lát. S ha az én megjelenik valahol, akkor ott minden megfagy. ...... Valaki megölte az Istent, És fekszik némán és hanyatt. S reszketve a gazdátlan űrnek lakói hozzá bolyganak............... .......... ...... És olykor egy-egy emberiélek, A gennyes földnek hírnöke Jön és láttára szerterezzen A gászolók kövült köre ...... És úgy érzem, e fájó arcnak . Nem lehet többé mosolya. Mert ember vagyok én is. én is, Az Isten véres gyilkosa............ (Tóth Árpád; Tetemrehívás) Te nem mered ugye, bevallani ilyen nyíltan? Tóth Árpád sokkal őszintébb, mert nem rólad beszél, hanem magát leplezi le. Hogy van-e itt valami megoldás? Arra két út van: Az egyiket- 8 -
