Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

valamilyen címen idegennek adták. A háborúk alatt kihalások által néptelenné vált föld. idegenből hozott telepesnek jutott. A nagy birtokok meg a császári kémek és más fullajtárok tulajdonába mentek. Csupán Szerbiából 36.000-nyi család költözött be Csernovics Arzénnek, egy ipeki pap íiak a vezetésével. Ez a magyar-írtó Habsburg politika váltotta ki nálunk azr elkeseredés legmagasabb fokát, amely Esze Tamás vezetése alatt az egész Hegyalján felkelésben tört ki. (1697). Elfojtása után ismét örömünnep volt a Habsburg házban, mert újabb alkalom nyílt a vérontásra.

Már nemcsak a jobbágy elnyomott lelkében volt nagy a feszültség. Az elkeseredés általánossá vált az egész országban. Az ungi főispán Bercsényi Miklós is azokhoz tartozott, akik mindenáron kiútat kerestek- És ő beszélte rá II. Rákóczi Ferencz fejedelmet, hogy vegye kezébe a nemzet sorsát. Addig beszélt neki, addig biztatgatta, mígnem kiáltványát: — “Recrudescunt vulnera; felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei“ már nemcsak a néphez, hanem az “egyházi és világi nemes és nem nemes magyarokhoz“ intézte. (1703). “Pro patria et libertatén felírású zászlóit

pedig Észak-Magyarország jobbágyai tűzték házukra elsőkként. És ezzel a kockát már el is vetették.

Rákóczi Ferencnek a kuruc serege kiváló anyag volt. Megbízható, elszánt és önfeláldozó. Legendásan vitéz tábornoki kara azonban nem tudta bepótolni azt a hiányzó tisztikart, amely egy egységes és jól fegyelmezett seregben szükséges. A kezdeti siker, ami még sokáig szövetségesük volt, nem hozhatott nekik végs-i győzedelmet, mert a felszabadult osztrák sereg rajtuk, 1708-ban s 1710-ben győzelmet aratott. Ezzel az utolsó két csata vesztéssel megpecsételődött a felkelés sorsa. Vagy nem is felkelés, hanem a nemzetünk szent szabadság-harca, amit a Habsburgház polip karjaival el tudott fojtaíni. A Habsburg uralom!...

I. Józsefen át IV. Károlyig még sok osztrák császár ült a magyar trónon, de egy sem volt különb az elődeinél. A jelentéktelent ha meg sem említem és csak per tangentem futok át a többin, kísértetiesen szomorú látvány lesz a visszahívott múlt. Mégis felidézem.

Magyar у Zsigmond.

(Folytatjuk.)

A mesgyén

A lét-nemlét közös mesgyéjén, hol Élet és Halál lakik, a két nyugtalan szellemszomszéd ahányszor csak találkozik, igazáról vitatkozik.

Az egyik a megújulásról, örök fejlődésről beszél, a másik csak azt hajtogatja, hogy mind elpusztul, ami él. bármilyen alakot cserél. . .

így viaskodnak kezdet óta reménytelenül, konokul.

Nappal az Élet az erősebb, a Halál, ha bealkonyul és a mesgyére köd borul.

De míg madár a párját hívja, virágport visznek a szelek, míg hull a mag a dőlt kalászból s kihajtanak a gyökerek, igaza egynek sem lehet...

Bónis László.

— 30 —