Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

A hanyatlás kora Erdély bukásával vette a kezdetét. II. Rákóczi György alatt indult el a sors-tragédia, pedig elődei komoly hagyatékát: Külpolitikai eredményeiknek egész sorozatát és tekintélyüket már készen vette át, de az ő kezében ez a nagy örökség gyorsan széjjel foszlott. Főleg a lengyel-trón megszerzése miatt indított háború okozta a vesztét, mert a török szultán büntető eljárást vezetett ellene és az egyik harcban maga is elesett. Ezzel Erdélynek az önálló szerepe teljesen meg is szűnt és pusztult a magyar.

Ebben a korunkban a szigetvári hős dédunokájában látták a magyarok és idegenek is azt a tehetséget ami reményt nyújthat. Ez a Zrínyi Miklós is megpróbált mindent, hogy a török igát végleg lerázhassa, de a Habsburg császár csak félkézzel nyújtott neki segítséget. Megfigyelők szerint Bécsben nem is bánták ha pusztul a magyar, mert az esélyeik azzal növekednek.

összevont seregek nagy haderejével vonult fel a török Magyarország ellen újabb támadásra. Zrínyi terveinek sikeres kezdetét még a döntés 'előtt anynyira fékezte a föléje rendelt osztrák hadvezetés, hogy a nagy győzelem kis eredményével kellett megkötnie a vasvári békét. Az osztrák udvarnak ezt az eljárását úgy a nyugatiak, mint a katholikus királyhű elemek nagyon elítélték.

Zrínyi halálával testvér-öccse Péter: Nádasdy, Thököli, Frahgepán, Rákóczi és Wesselényivel összeesküvést szőtt a Habsburgok ellen. Ocsmány árulásnak estek áldozatul. Idegen bírósság ítélete alatt kivégezték őket. Az ország élére egy császári biztos, Ampringen János ült. Ezzel megkezdő-1 dött a hajtóvadászat. A politikai bűnbakot üldözték. A vésztörvényszékek nagy vágó-hídjait üzembe helyezték s patakban folyt a vér. A protestáns papok fcbűnösök lettek s közülük számosán a gályrabsággal vezekeltek azért, hogy más volt a hitük és más volt a céljuk, mint az osztrák császár “ő Szent Felségének“.

A mártírok sírján nem jaj-veszékeltek. Arra nem volt idő, mert a kiontott vér sürgette a bosszút. A szétvert seregek, a várak egykori magyar őrségei, bujdosásuk közben egymásra találtak és összeverődtek. Belőlük alakult a “kuruc“ hadsereg és Tholi öli Imre lett a fővezérük. A Habsburg — francia háborúk alkalma, éppen kapóra jött és a franciákkal kapcsolatba lépve sikerrel támadott az osztrák császárra. Közvetett eredmény: visszaállította Lipót az alkotmányt. de a protestánsok vallásgyakorlatát csak kijelölt helyen tette lehetővé. (1681).

Két esztendő múlva a törökseregek Bécs ellen indultak. A keresztyén hadak lengyel segítséggel ott döntőd győzelmet arattak fölöttük. Ez megpecsételte az uralmuk sorsát. A keresztyén sereg, benne osztrák hadak, magyarok, olaszok, angol önkéntesek, viszsza foglalták a magyar fővárost is a budai várral. (1686).

Utolsó győzelmét a törökök fölött Szavolyi Jenő aratta Zentánál s így 16 évig tartó küzdelemmel egész Magyarország ismét felszabadult.

Lipót 1 császár Erdélyt a korona jogán az anyaországtól külön választottan akarta uralni, hogy a hatalmát még ezzel is növelje. A rendeknek ezt is el kellett fogadni, sőt megszavazták még a Habsburg férfi-ág örökösödését és az aranybulla záradék szövegét is akkor törölték. (1687).

A felszabadító nagy, véres háborúk áldozattal jártak. Súlyos áldozattal. A politikai üldözés tovább folyt és ez is rengeteg vérveszteséggel járt. Idegen katonák garázdálkodtak az ország egész területén. A magyar gazdától elvették a földet s

— 29 —