Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

egységes ország. Saját hadaival is azért vert éket a két részre szakadt királyságok közé, hogy az 'egyesülést végképen kizárja. Ez által az ország három részre szakadt.

Zápolya János halálát követő első esztendeien a Török csapatok elfoglalták Budát. Igaz, hogy csak csellel, a gyászmagyaroktól vették át a várat, de onnan csak másfél évszázad múltával lehetett kiűzni.

Erdély a törökök hódítása révén és az ő megosztó politikájukból fejlődött ki külön állam szervezetté. Zápolya után, a Báthori család töltötte be Erdély fejedelmi székét. Elsőnek István jón. (1571). Művelt, tehetséges, komoly egyéniség. Lengyelország is a trónjára ültette, ő lett Lengyelország legnagyobb királya, de mégis mindenkor megmaradt magyarnak.

Báthori Zsigmond is nagy műveltségű úr, de beteges lelkű, nyugtalan, kapkodó. Hol elhagyja Erdélyt, hol visszatér oda. Cselekvéseiből élesen kitűnik a lelki egyensúly nagy hiányossága. Utána Básta jön, egy császári vezér, mint az orsztrák császár külön helytartója. Magyar üldözésben éli ki önmagát, amivel pusztulást és a törököknek beavatkozását kényszeríti ki a mostoha sorsunktól. Nemesi fölkelés önvédelmi harcok, az idegen király Miksa, Rudolf ellen és a (cseh) “hussziták“ garázdálkodása akkora pusztítást végzett a nemzetben, hogy csak borzalommal lehet rá gondolni. Két évszázad alatt egyedül Somogybán az élő lélekszám 55 ezerről 530 főre zsugorodott össze, ami azt jelenti, hogy 1000 emberből csak 96 maradt. És ez az arányszám, megközelítően az egész országra is vonatkozhatik. Ez a nagyvonalú emberi irtás pedig már mind a Habsburgok számláját terheli. Azért a számláját, mert lelke egynek sincs. Farizeus módon veti a keresztet, vagy olvasót morzsol, miközben a

{tejét gonoszságon töri. Csak egy szentsége van, a Habsburg uralom megszilárdítása és kiterjesztése “Isten kegyelméből“. De az eszközökben már nem válogatós.

A XVI. század legelején (1605-ben) az Erdélyi rendek, valamivel később Felső-Magyarország rendi ülése is Bocskai Istvánnak szavazott bizalmat és fejedelem lett. Körültekintő', bölcs, határozott jellem és jó politikus. A török szultántól nem fogadta el a neki ajánlott királyi koronát. 1606-ban aztán békét kötött az osztrák császárral, — aki egy személyben magyar király is volt. Kevéssel utána Rudolf és a szultán között közvetített egy új békekötést. A zsitvatorokit. De bármennyire is új célokat tűzött ki Bocskai jól tudta, hogy ez az erdélyi fejedelemség csak nagyon időleges, mert az egyetemes magyarság érdekét sehogy sem szolgálja s a török uralom megszüntetésekor. szükségszerű módon fel is kell számolni.

Korának egyetlen telepítő művét ő hajtotta végre. Debrecen vidékén

30.000 hajdú tőle kapott földet s ez a terület lett r. mai Hajdúság.

Erdélyt nem Bocskai választotta külön az anyaországtól, hanem a töröknek ez a törekvése, hogy a magyar erők széthasításával a maga helyzetét jobban biztosítsa. Bocskai a magyar nemzeti egységnek volt az örök híve és legradikálisabb képviselője is. Hogy Erdély alatta politikailag saját lábára állt és egy különálló fejedelemség lett, a szultánok alatt, az is csak Bocskai bölcsességére vall.

Nem sokkal a bécsi békekötés után fiatalon halt meg s így nem volt módjában az ő hőn szeretett kis “tündérország“-át egy időket álló állammá szervezni. Utódai pedig, sem Rákóczi Zsigmond, sem Báthori Gábor, — aki egyébként a saját hajdúinak esett áldozatul —, nem volt megfelelő err© a szerepre.

27 —