Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
MAGYAR SORS 2.000 éven át II. Mátyás halálával a főúri pártok újból felforgatták az ország közrendjét. A nagy alkotások szép rendszerbe szedett egész sorozatát sutba hajították. Ulászló cseh királyt hozták be a trónra, egy közmondásosan erélytelen embert. De a főuraknak olyan király kel ett, “akinek üstökét a markukban tartják“ és a hatalmukat széles néptömegek kihasználására tudják fordítani. Ez a kizsaroló embertelenségük egyre növekedő feszültséget termelt s már a köznemesség “nemzeti“ pártját is gondokkal terhelte. így robbant aztán ki a Dózsa György féle paraszt forradalom, amit Temesvárnál Zápolya János nagy kegyetlenséggel fojtott a vérébe. (1514). A Jagelló-házi gyenge uralkodók 36 éven át, egészen Mohácsig ültek a trónunkon. II. Lajos volt akkor a királyunk, amikor az ország megritkított népe szembe kellett szálljon az újból ránk zudult Ozmán seregekkel. (1526 au;; 20.) A király fiatal és tapasztalatlan. Katona-hadvezér, egységes haditerv egyáltalán nincsen. Egy főpap. Tömöri vállalja magára a fővezérséget. Vagy 20.000 fényi szervezetlen csapat indul el Budáról, amikor a szultán sokszoros túlsúlybán levő seregei áttörték a déli határ-véd-vonalat. Zápolya vajda erdélyi hadai még sehol nincsenek, amikor a király jó példaadással, de tragikus végű harcba bocsátkozik, ötszáz lovasával a halálba rohant. Követte Tömöri, a nemesség java és a főuraknak egész hosszú sora, névtelen vitézek, meg a hadseregnek jóval több mint fele. A mohácsi síkon a politikai vezető urak is életüket adták azért a sok bűnért, amit ők a saját fajtájukkal szemben kéjjel követtek el. Zápolya János sandán távol maradt egész hadserege érintetlen maradt. így könnyen érthető, hogy a nyugati rész kis területének a kivételével az egész országban hamar ő lett az úr és, hogy novemberben meg is koronázták. De az ellenpártja gondoskodott róla, hogy a boldogsága ne lehessen teljes, mert az, decemberben más királyt választott és megkoronázta Habsburg E'erdinándot. Zápolya János gyengesége folytán most már két királya lett Magyarországnak. János magyar királyt csak nagyravágyása, a mozgalmas idők hullámveréséi sodorták a trónra. Az a János vajda, aki Temesvárnál a paraszt lázadást túl éré yes kézzel el tudta fojtatni s a levert parasztok hullahegyeiben kéjjel gyönyörködött és a vezérüket vas trónszékbe kötve szénné égettette, az a szultán előtt már meghunyászkodott és szolgai módon hűség esküt is tett, csakhogy a szultántól vehesse magához a magyar koronát. Szolimán kegyes volt és átadta neki, mert János királyban jó vazallust látott. A szultán által most elismert uj király nem is gondolhatta, hogy a koronával II. Lajosnak átkát is átvette, azt a súlyos átkot, amit a királya a mohácsi csata előestéjén még az ő fejére szórt. Természetszerűen, most mind a két király arra törekedett, hogy az egész ország felett uralkodjon. Ez 12 évi polgárháborúval, rengeteg áldozat és vérontás révén sem volt elérhető, mert a törököknek éppen a megosztás felelt meg legjobban. Még jól emlékeztek, hogy milyen erővel és milyen makacsul tudott ellenállni támadásaiknak az 26 —
