Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

Ügy sir, úgy sir király-leány Király-leány kis Júlia.

Szóval kérdi asszony-anyja;

“Mér' sírsz, fiam, kis Júlia?“ “Hogy ne sírnék asszony-any ám, Elvesztettem gyöngyös pártám.

Belé esett a Dunába,

A Dunának közepibe.

“Vagyon nekem gyöngyös pártám, Azt én mindjárt neked adom.“ “Nem kell nekem senki másé,

Csak kell nekem a magamé.

Hallod-e te asszony-anyám! Hivassuk fel Bíró Jankót,

Bíró Jankót vízi búvárt,

Hogy jogja ki gyöngyös pártám.

Hallod-e te Bíró Jankó,

Vedd ki az én gyöngyös pártám V' “Nem kapok én gyöngyös pártát, Csak kapok én király fiát“.

“A kell, a' kell Bíró Jankó.

Bíró Jankó vízi búvár,

Hozd fel ide palotámba,

Tedd fel ide én ágyamba.“

Úgy sír, úgy sír, király-leány, Király-leány kis Júlia:

Neki szive meghasadó,

Mindjárt szörnyű halált hala.

Az egyiknek csináltattak Fejér márvány kőkoporsót.

A másiknak csináltattak Vörös márvány kőkoporsót.

Virágos kertbe temették,

Egymás mellé elültették,

Az egyikre palántáitok Fejér csíkos tulipántot,

A másikra palántáitok Tiszta vörös tulipántot.

A szerelmeseknek lelke Élő tulipánttá leve;

S addig s addig nevelkedtek,

A míg összeölelkeztek.

Székely népballada

Buday György fametszetével

— 7 —