Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

A Biblia a világ könyvespolcán

Rossz a cím mert nem a Bibliáról, hanem négy más könyvről akarok beszámolni. — Igaz ugyan, hogy ezek a könyvek viszont a Bibliáról szólnak. A könyvek annak a hallatlan érdeklődésnek kifejezői, amely a Biblia iránt napjainkban megnyilvánul. Ezt az érdeklődést az 1953-ban talált u. n. Holttengeri tekercsek első publikálása váltotta ki. Ma ezen a lelőhelyen valóságos “feketekereskedelem“ fejlődött ki a különböző barlangok mélyén talált nagy számú bibliai kézirattöredékekr kel és nem lehet meglepetés, ha később hivatalos kezekbe kerülő töredékek, alapján még szenzációsabb eredményeket mutat majd ki a bibliai archeológia.

A négy könyv: W. Keller: Und die Bibel hat doch recht (brazil fordításban már a második kiadás látható a kirakatokban; címe: E a Biblia tinha

razáo); C. W. Ceram: Götter, Graeber und Gelehrte (Deuses, tumulos e sábios); Sir Ch. Marston: A Biblia disse a verdade; •— valamint a híres magyar írónak, Kodolányi Jánosnak Mózes-regénye: Az égő csipkebokor.

Nem könyveket akarok ismertetni, mert ezeket a könyveket magukat kell olvasni. Még olyan részletes ismertetésük sem tudja pótolni azt a helyenként élvezetes izgalmat, amit a könyvek egynémelyike nyújt. Inkább csak megjegyzéseimet szeretném a könyvekhez hozzáfűzni.

1. Tulajdonképpen semmi újat nem tartalmaznak a könyvek. Legalábbis szakemberek számára nem. Annál inkább mondhatnak sokat annak, aki eddig még nem jutott hozzá, vagy nem is vett fáradságot magának, ahhoz, hogy az “öregasszonyoknak szánt könyv“, a Biblia fölött elgondolkozzék. Ha semmi más érdemük nem volna

ezeknek a szerzőknek, akkor is feltétlenül dicséretként kellene megemlíteni, hogy könyveikben, az archeológiái kutatások eredményei révén reális történelmi talajba állítják bele az olvasó számára a Bibliának sokszor csak mese vagy mitológiai elképzelésként értett 'mondanivalóját. • — Hogy Dávid királyt nem legenda szülte, meg, hogy a Salamon nagyságára kiváncsi Sába királynője valósággal élő és az emberiség történelmében beállítható alap volt, hogy Nabukadnezár és Tiglatpilézer ténylegesen beleszóltak az akkori, a Biblia által is említett történelmi eseményekbe, — mindezeknek felmutatása feltétlenül emeli a bibliai könyvek hitelének értékét.

2. Hogy tulajdonképpen semmi újat nem mondanak ezek a könyvek, ezzel a mondattal viszont a keresztyén egyházak nagy mulasztására akartam felhívni a figyelmet. Jellemző, hogy a szerzők 100 évnél régibb archeológiái eredményeket is említenek. Száz év óta nem akadt egyházi író, aki a “tömegek“ részére elmondta volna, népszerűén, egyszerűen azt, amit most főként újságírók mondanak el? Igaz, voltak kísérletek korábban is, de ezek vagy túlságosan a tudományosság “szárazságával“ jelentkeztek, vagy olyan elfogultan egyoldalú bibliai kritikai állásponton álltak, amely nem lehetett építő az olvasó számára. — A mulasztás csak annál szembetűnőbb, mert hiszen a bibliai teológia történetében az elmúlt néhány évtizeden át éppen a csak történelmi alapon álló u. n. liberális szemlélet volt az uralkodó. S hogy ez mennyire nem volt igaz, arra most rácáfolnak ezek, a “laikusok“ által írt könyvek. .

3. Napjainkban is — különösen politikai szempontból —, előtérbe került a Közelkelet, a Földközi tenger ke— 8 —