Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
világ, győzött az Antikrisztus és “csodája“ elhitette a hitetleneket és megzavarta a választottak egy részét is. Bárhogyan alakuljon ki a XX. században irtózatos küzdelem, szenvedés után az új termelési és gazdasági rend, Krisztus és az Ő titokzatos teste, az Egyház élni és hatni fog, mert Krisztus győzött, “látta a Sátánt lehullani az égből, mint a villámlást“ s az ü ígérete szerint Egyházán a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Ez a hit nem jogosítja fel tétlenségre a hívő keresztyént és nem kényelmes elzárkózásra indítja az Egyházat, hapern nyilatkozat-tételre és cselekvésre a kenyér-kérdésben. E színvallás és cselekvés nem szegődhetik egy társadalmi osztály, vagy politikai párt szolgálatába s nem merítheti ki az Egyház tevékenységét. Az Egyháznak mint édesanyának joga és kötelessége a több társadalmi igazságosságot és szcretetet követelni fiaitól egymás iránt, anélkül, hogy elfeledkeznék a lélek örök javainak szolgálatáról. Az Anyaszentegyház idősebb, bölcsebb, mint a máról-holnapra hatr.lmassá vált Bálványok. Ö hisz és várni tud. Tudja, hogy mindenből kiábrándulnak az emberek s a tékozló fiák viszszatérnek. Kenvér-kérdes mindig volt - ue lelkiéhség is volt mindig. Isten Fia példájára és erejével Isten gyermekei is visszaverik a Kísértőt. Nemcsak kenyérrel él az ember, ha nem Istennek minden igéjével. Dr. J’atay Pál. Predestinació és fatalizmus írta; Dr. VASS VINCE Hogyha a vitatkozó emberek mindegyike másról beszél, akkor sohase értik meg egymást. Amikor a predestinációról beszélgettem emberekkel, majdnem minden esetben rájöttem arra, hogy ők nem is predestinációról, hanem a fatalizmusról beszélnek. Pedig a kettő között igen nagy különbség van. Körülbelül akkora, mint a természeti törvény és az erkölcsi törvény között. A föld forog a nap körül — ez fátum. Ne lopj, ne paráználkodjál! — ez destináció. A fátum megkötözést jelent, a destináció, vagy magyarul rendeltetés, irányítást, vezetést, nevelést, életprogrammot, eszményt. A fátum, éppúgy, mint a természeti törvény, kényszerűen megy végbe a dolgokon. Az órámat felhúzom: kénytelen addig járni, amíg a rugókba kölcsönzött energia tart. A fátummal szemben tehetetlenek a dolgok. Nemcsak tehetetlenek, de nem is tudnak róla, mert semmiről se tudnak. A virág tehetetlen az őszi hervadással szemben, de nem is tud róla semmit. Az embernél csak annyiban van fátum, amennyiben az ember is “dolog“. azaz a tehetetlen természethez tartozik. Fatális a testi szervezetünk működése. Fátum például az, hogy egyszer meg kell halnunk. De már az. hogy mikor halunk meg, sok olyan körülménytől függ. ami nem fatális, ami az ember lelki-szellemi alkatával és erkölcsi rendeltetésével áll össze • függésben. Az ember olyan képességekkel van felruházva, amikkel kitapogathatja a fátum útjait, megismer— 4 —
