Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
A kenyér kérdés “Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék keli vérré“. Luk. 4 :3. А XX. századbeli, zaklatott életű keresztyén, aki jó, ha naponként 10— 60 percet fordít imádkozásra, a Szentírás tanulmányozására, — milyen kevés van ilyen is! — alig tudja megérteni, hogy Jézus negyven napig volt a pusztában egyedül Istennel, elfelejtkezve az evésről. Negyven napi böjt után végre megéhezett. Körülötte a lapos, kerek, sárga, az alkonyodó nap fényében még meleg, manna alakú kövek — “kenyerek“. Megjelenik a titokzatos legnagyobb ellenfél és ellenség, a Kísértő: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré ! Megszoktuk, hogy az első kísértést a kenyér-kérdés kísértésének nevezzük. Mereskovszki az Ismeretlen Jézus c. — sok tévedéssel, de magával ragadó, sok új meglátással teli — könyvében különösen annak látja. “A Föld lelke feltámad ellened a kenyérért és mindenki követni fogja öt, de Téged senki nem fog követni, a Te szentelden, választottaidon kívül.“ Azt gondolom, hogy a sokkal szerényebb eszközökkel dolgozó, rövid tanulmány írója — The Expository Times-ban F. E. Lownds — közelíti meg az igazságot, mikor azt mondja: az első kísértésnél ezen van a hangsúly: Ha Isten Fia vagy! Isten szava szólt a kereszteléskor: Te vagy az én szerelmes Fiam! — s a Kísértő éppen ez iránt akar kételkedést támasztani. A bizalmat és a bizonyosságot akarja megingatni azáltal, hogy kísérlet alá vettesse a kijelentés igazságát. Ha Jézus próbára teszi hatalmát — az Atyában való bizalma nem feltétlen többé. Ami a kenyér a testnek, az az Isten szava, igéje a léleknek. — Visszaveri a támadást: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, ami az Ő szájából származik. Reánk nézve is alkalmas eszköz a kenyérkérdés a kísértő kezében, hogy elvegye bizalmunkat a mi Atyánkban, akitől naponként kell kérnünk azt, engedelmeskedve Jézus szavának : Ne aggodalmaskodjatok, mit egyetek, mit igyatok, mibe öltözködjetek, mindezeket a pogányok kérdezik, hanem keressétek először az Isten országát és annak igazságát és ezek mind megadatnak nektek. A “kenyérrel“ tudja legjobban megkísérteni és rabjává tenni a kísértő a gondokkal küzdő, munkanélküli, kis keresetű embert éppen úgy, mint a szükségesen felül a “feleslegest“ thezauráló “tőkést“. Ezen a téren ott a kísértés az egyházakban, mikor nagyobb realitás számukra az ingó és ingatlan vagyon, a külső segély, — mint az Isten ígérete, Isten szava. Nagy kísértés a kenyér, — amikor az éppen elegendő kenyérért, vagy a nagyobb darab, sőt a “nagy darab“ kenyérért folyó küzdelemben kijelentik: itt nem a jámbor prédikáció, nem az “ige“ — itt az erő, a befolyás, itt más szempont a döntő. A "szociális“ evangélium és egyes telkeknek szóló evangélium elválaszthatatlan egymástól. Együtt és egyszerre hirdetendő! Van egyéni megváltás és van szociális megváltás is, mert a Jézus követése bizalom és engedelmesség egyszerre. Hát meg lehet oldani a kenyér-kérdést Jézus Krisztus nélkül? Hát nem lehet megoldani a kenyérkérdést Jézus Krisztussal? Ha az első kérdésre igennel, a másodikra nem-mel felelünk, elveszett a
