Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
Hát kimentek ők hárman: az édesapám, Szuhay- meg a Holló — vadászni... Elől a Holló, utána puskával az apám, végül zsákmányos tarisznyával Szuhay... Egyszercsak “áll” ám a Holló.., — Aha; — mondja Szuhay, — ott a nyúl!... Apám szorongatja a puskát s megy a kutya felé... Odamegy egészen, hát Uram Fia, — a kutya egy nagy nyulat szagolgat, — az meg őtet!... Ahogy a nyúl meglátja az apámat, örömében nagyot ugrik- odamegy hozzá, két első iábával nekitámaszkodik a csizmájának és úgy néz föl rá... Jön öreg Szuhay is, — akkor meg azzal komáz.. . — Gyerünk odébb, — mondja az apám zavartan, — ezek a téli nyulakl... Ahogv mennének, még három nyúl szalad oda.. . Szabadulni akarnak, de még a répából is kijön, vagy öt... És akármerre is forognak, a nyulak szemlátomást szaporodnak.., Már!százával vannak, valósággal körülhemzsegik őket... — Vigyázzon. Szuhay — mondja kedvtelenül az apám, — valahogy el ne tapossa őket!.. . Szuhay kétségbeesetten szitkozódott ... Elfordulnak hazafelé, de a nyulak velük jönnek, falkástól, mint a birkák... Ahogy a tanyához érnek/ alig képesek visszakergetni őket... — Öreg Szuhay, — mondja este az apám, — tudja-e mit jelentett ma ez?L. — Tudom, uram, tudom!. . . Azt jelenti- hogy készülődjünk!... Mert aki ilyen csodában volt részes, annak már egyik lába a másvilágon jár!... Még karácsony előtt meghalt az apám... Szuhay tavaszkor. . . És Holló is ott vadászik már, ahol ha- igaz, — nincs hasogatás!... (Családi kör) NÓTAGYÜJTÉS го. Io-v'At be. lő - le Micsoda erdő ez, nagy zaj hallik benne talán az én rózsám, lovat hajt belőle, talán az én rózsaám lovat hajt belőle Hadd hajtsa, hadd hajtsa, hadd fizessen érte, mert a piros hajnal tilalomban érte, mert a piros hajnal tilalomban érte, tilalom, tilalom, átkozott tilalom, i ekem is tilalom a kedves galambom, mert nem ölelhetem, amikor akarom. Buday György fametszete.- 26 -
