Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
Ifiilyen erőkből éljünk ? Szabó Imre Pünkösd ünnepére nem szabad másként ébredni, mint azzal a belső és forró vággyal: óh bár reánk is kitől" temek a Szentlélek bővebb mértékben. A va'ódi, az Istentől támasztott, az üdvözítő hitnek ismertető jele, és lényeges vonása, hogy a Szentlélek után kívánkozik, mert abból született. Azért hangzik fel megújuló refrénnel pünkösdi dicséreteiknek egész sora'jövel, jövel Szentlélek. Azért csendül ki a Szentírás utolsó sora is ebben az csdeklésben: jövel. A zűrzavaros, forrongó földi viszonyok közé helyezett egyház nyögése és sóhajtása ez, hívogatja, szólongatja a Szentlelket. Minden más emberi törekvés, vagy földi társulás meg tud élni emberi e* í'őkből és alulról, ebből a világból való energiákból. A keresztyén ember és a keresztyén egyház nem tud megélni a csak e világból való erőkből. Valahányszor megpróbálkozott ve’e, mindig megromlott és a csőd szélére sodródott. 2000 esztendő millió tapasztalata és tanúsága erősíti, hogy Szentlélek nélkül, tehát nem e világból való lélek nélkül, a keresztyén élet és a keresztyén egyház a földön nem maradhat meg. Akik pünkösdöt ünnepelünk, világosan számolnunk kell azzal, hogy valami olyan után kívánkozunk, ami sehol a föld kerekségén meg nem szerezhető, ki nem termelhető, egyedül csak onnan felülről ajándékba kapható. Pedig az ember ugyancsak nekilátott- hogy felfedezze s birtokába vegye mindazt, a kincset és erőt, ami a természet s az emberi ész világában, mint rejtett kincs, erő és szépség lappang, hogy a maga boldogsága szolgálatába állítja. Ha a százcsztendővel előbb élt ember beléphetne a mai modern vihígba. ugyancsak volna ámulnivalója. Pedig még csak a kezdetén van az ember a természet erőinek felfedezésében. Száz év múlva mi éppen olyan ámulva járnánk az akkori világ átváltozásai között mint ahogyan ma járna közöttünk egy XVI. századbeli ember. A legköl" tőibb fantázia sem tudná megrajzolni a jövő század regényét. Mi Szükség van ebben a világban még a Szentié" lekre? Ha keresztyénné semmi más úton nem lehetek, csak a Szentlélek által, de az nincs a birtokomban s nem rendelkezhetem felette úgy, mint az elektromosság, vagy a fény, és a hanghullámok felett, hát akkor nem akarok: keresztyén ember lenni, elég nekem, ha kultúrember lehetek. Ez a mai ember logikája. Hát igen! Ez a milliók, a százmilliók vágya: kultúrenr bernek lenni. Ez szíven talál mindenkit. Azt is, aki tudja, hogy mit ért a" laita, azt is aki csak sejti. Vakarni nagy jót ért alatta. Az emberiség összes vívmányainak ismeretét és élvezetét. Ezért morajlanak minden földrészen milliók: kultúremberek akarunk lenni. De nemcsak kultúrember, kultúrnemzet, amely minden tagja számára biztosítani akarja ezt az életnívót. Ezért indult meg új osztozkodás a világ birtoklása felett, a nagyhatalmak között. Rettenetesen el van fog'alva ez a világ, ez a mai emberiség önmagával. Olyan mérhetetlen jelentőséget tulajdonít annak, amit maga csinál, s az a szellem, amellyel ezt a maga világa alakítását végzi, úgy hatalmába keríti, hogy azonkívül se lát, se hall semmit. Annyira el van telve önmaga szegemével, úgy érzi nincs szüksége a Szentiélekre. Egy esetben mégis elfogadná, ha a Szentlélek is beáll munkásnak, egyik eszköznek a kidtúremberiség szolgálatába. Ha a Szentlélek is eláb mélkodik az emberi szellem eme nagyságán, s odaáll dicsőíteni az embert és segít építeni az új, a tizedik, vagy О — o —
