Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1-5. szám

laozor Babilóniája, gyönyörű építészeti műremekekkel akarta kifejezésre juttatni szellemi kifinomultságát. És mégis, egy szép napon, valamely okból, me' Ivet a régészek csak találgatni tudnak, a lakosság elhagyta a fővárost- és soha többet nem tért oda vissza. A dzsungel álvette a főszerepet és végtelen csendjével megkezdte a főváros elnye" lésének a műveletét.

A lakosság, amelyet Khmereknek hívtak, a szokásai után lehetett Indiá" ból való, vagy valamely szanszkrit nép" ágazat. Kr. u. III. századbeli kínai fel" írások megjegyzik, nogy Indokínában abban a korszakban virágzó hindu civi' lizáció uralkodott. Az a különös, hogy mesés kultúrája nem hagyott befolyást a szomszéd népeken.

ÚJRA FELFEDEZIK ANGKORT.

1870'ig a modern világ mit sem tudott Angkorról. Csak a sűrű őserdő borította be teljesen Indókínát. A mai főváros, Saigon, éppen, hogy csak elkezdte fejlődését és kiépülését a delannami mocsarakból. Először a 17. században portugál hittérítők számoltak be arról, hogy csodás tornyokat és építményeket láttak Tonle Sáp fái között. De a világ szkeptikusan fogadta a történetüket. Egy másik utazó is, egy kínai, aki nagykövetként szerepelt azon a területen, leírta utazásait a Mekong völgyében, de az őserdők közelién felfedezett csodákról szóló történetét hazugságnak minősítették. De egv francia régész, Mouchot, komolyan vette mindezeket a leírásokat és felajz" va a rozettai kő felfedezésén, fölutazott a Mekong folyón egészen a Tonle Sápig, ahol fáradozásait végül is siker koronázta. Visszatérte után meggyőző bizonyítékokkal szolgált Angkor létezése felől. Az őserdő megtelt emberekkel, akiknek szemüvege és különös öltözéke sohasem látott valami volt a benszüiöttek előtt. Ezeket a tudósemberejiet nem zavarta különösképpen az őserdő veszélye és rengeteg kényelmetlensége. Lázasan kutattak nyomok után, amelyekből lassan kirajzolódhat Khmer története. Akkor ez a vidék Sziámhoz tartozott, csak 1907-ben adta át Franciaországnak. De a tudomány nem ismert határokat. Az Angkor Vathoz vezető utakat megszabadították azt elfedő sűrű erdőzettől. Megtisztították Angkor Thom falain és oszlopain lévő feliratokat, amelyek a szánsz" bitből fejlődtek ki, azt lemásolták és megfejtették az értelmét.

Félévszázadon keresztül tudósemberek izzadtak, hogy megfejtsék, amit csak gyanítottak: hogy egy magasfokú civilizált nép egy kultúrát épített itt ki, ebben a völgyben, de amelv nép olyan események következtében, amelyet nem tudnak megmagyarázni, eltűnt, anélkül, hogy nyomot hagyott volna maga után. Mi történt velük? Három teória próbálja megmagyarázni: Az első felteszi, hogy a Khmerek a Thaiszokkal vagyis sziámiakkal vívott hosszú háborút elvesztették és a területükről kiűzettek. Ez mindenesetre nem próbál arról magyarázatot adni, hogy miért nem tértek sohasem vissza területük visszahódítására- vagy fővárosuk felszabadítására. A második számú teória azt gondolja, hogy egy oly óriási járvány sújtotta volna a népet, hogy kiirtotta mind a 30 milliónyi lakosságot. De nem találtak sem emberi maradványokat, sem háztartási eszközöket. A harmadik feltételezi, hogy mint a fáráók Egyiptomában, rabszolgákból állt az ország lakosságának jelentős része, akik minden valószínűség szerint az építői voltak Angkor Vat és Angkor Thom gigászi műveinek. (Még több kőanyag lett azokba beleépítve, mint az egyiptomi piramisokba.) Ezek a rabszolgák fellázadtak és megölték elnyomóikat. És ez tűnik a legelfo. gadhatóbbnak. Miután kiirtották az inteilektueleket és a mestereket, a lakosság lassan-lassan teljesen lehanyatlott.- 19 -