Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1-5. szám

IV. Béla még fel sem készülhetett a védekezésre, amikor a tatár és mongol hordák már mozgásban voltak s három nagy seregben vonultak nyugatra. E- gvik Lengyelország, másik Magyarom szág, harmadik pedig Kúnországnak tartott. A Lengyelországot legázolt hadsereg délre kanyarodott s Magyarországra tört. A déli hadsereg a hegyszorosokon, Besztercén, Brassón át, Orsován keresztül, rárontott Erdélyre. Egész országszerte mindent felégetett, csak iiszköt, meg kormot hagyott maga után. Válogatás nélkül, mindenkit legyilkolt és puszta életét csak az menthette meg, akinek sikerült a nádasok mélyén, vagy a hegyvidékek erdősürű" jében, rejtett barlangoknak zegzugos járatán meghúznia magát. A roppant vérszomjas, átkozott fenevad úgy letarolt mindent a magyar föld hátán, hogy napi járóföld nagy térségében is cs;ik néha lehetett egy'egy embert lát" ni, távozásuk után.

A döntő mérkőzés Muhi város mellett teljes vereséget hozott számunkra. Maga a király is alig menekült meg a biztos haláltól. Ez a tatárjárás volt a legnagyobb csapás, ami a középkor magyarjait érte. És veszteségünk az átkos Batu kán nevéhez fűződik (1241).

1301 mélységes gyászt hozott a magyar nemzetre- mert abban az évben Ili. Andrással kihalt az Árpádház. Utána két Anjou'házból leszármazott komoly, tehetséges uralkolót adott sorsunk a nemzetnek. Egyik: Bobért Károly, a másik: Nagy Lajos.

Ebben az időben zavaros korszak volt. A Csák Máték kora, melyben kiskirályok, feudális urak tépték részeire az ország javait. Ezek között kellett rendet teremteni. “Trónfosztottá” tenni Csák Máté uramat, aki úgy gondolta, hogy ő a felvidék külön fejedelme. Szövetségesei Abák. Kőszegiek, az Ákosok, Kánok, meg Borsa Kopaszok mind-mind csak azt hitték, hogy az egész ország csupán arra való- hogy nekik adózzon és őket szolgálja. De ezek az urak gyorsan le is tűntek a változott idők nagy süllyesztőjében. Helyettük új urak kerültek felszínre. Ezek a Lacfiak, Garai, Újlaki, Szécsi, Horvátiak és még jónéhányan. Az ilyen változás bonyodalmakkal és áldozatokkal járt. Még vért is követelt. Néha sok embervért.

Nagy Lajos halálát követő félszázad, hatalomra törő feudális urak, Ciliéi Garai és a többieknek léha harcaival pergett le az idők szorgalmas rokkáján. Ha így mérlegeljük az akkori kornak visszás nyegleségét- ami a nagy urak határt nem ismerő elnyomókészségét mind továbbfokozta, könnyen megérthetjük az érdél)’vidéki parasztlázadásnak minden jogosságát a nép szempontjából (1437).

Ekkor a magyar trón sűrűn cserélt gazdát. Azért volt gazdátlan az ország és a nép. Albert osztrák herceg — első Habsburg király — csak két esztendeig Ült a magyar trónon. A török elleni önvédelmi harcra felkészülés közben a táborban halt meg. Erre a nagyurak pártharc küzdelmei újra fellángoltak. Fegyverrel irtották egymás seregeit és az egyetemes magyar nemzeti életerőt vetették prédára. Á kis trónörökös külföldre menekült. Ulászló is csupán négy esztendeig ült a magyar trónon. A belső villongás alatta sem szűnt meg, halálával pedig új erőre kapott. A pártviszályokba elmerült országnak eivataros egen egyetlen fix pont volt. Hunyadi Jánosnak felfelé ívelő, ragyogó csillaga.

Hunyadi köznemes családból származott. Állítólag Zsigmond törvénytelen fia, 4 millió hold független nagyura. De a roppant vagyon teljes jövedelme — a többi urakkal szöges ellentétben — nem szeméi vés ügyek, hanem elsősorban az országvédeíem céljait szolgálta. Albert idejében már Szörényi 1 án volt, Ulászló korában Nándorfehérvár várának lett a kapitánya és erdélyi vajda.

A török hódítás rejtett gondolatát hamar felismerte és fel tudta mérni, azt a veszedelmet, ami abban rejlett. Azért- 16 -