Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1-5. szám

Magyar sors kétezer éven át

Magyary Zsigmond

A távol keleten életre kelt ősök nyu" gat felé tartó kanyargós útjait szájha" gyományok és legendák kísérik; köd" fáíyolképekből egymásba fonódó álomszerűén szép kisebb"nagyobb mesék, történelmi korunk messze távolán túl visszanyúló mondák. Ezeknek a nyomán bejárni a mezsgyét s gondolatban velük végiglegeltetni a száz meg száz gulyát, kondát, juhnyájakat és rengeteg ménest az ősi hazától egész Vereckéig, nem egyszerű dolog( mégis megkísérlem.

Becsukom a szemem és úgy nézek vissza majd 2000 évnyi roppant távolságba. A térben is messze, a Kínát övező nagy fal vonaláig. A roppant térségü ázsiai szetyeppén. ritka szórványokban életjelt figyelek, mely az évtizedek hosszú-hosszú során egyre sűrűsödik, mindig közelebb jön. Krisztus születése körüli időben Bjelaja vidékén, 460 táján TstmrTobol felé, majd az Etelközben hullámzik az élet megnyilatkozása, melyből kivehető, hogy törzsekből álló homogén népcsalád vándorol nyugatnak. Berendezkedésük nomád életre vall, de felismerhető, hogy a kultúrájuk szokatlanul magas. Sátraik/ szekerük ökörfogataik mind arról beszélnek. Ruházatuk pedig más népekkel szemben, nagyonis fényűző. Asszonyaik finom, szépen cizellált ékszert is viselnek. Lovaik szerszámja bámulatbaejtő. Tetszetős nyergeik, kantárjaik vannak és a kengyel"

“Az ég egv kincset ád minden hazának S a nemzet híven őrzi birtokát. Császárról szól a francia fiának.

Büszkén mutatja Róma ó-falát. Hellásznak kincse egy elomló rom — Tied hazám egy szentelt fájdalom”.

Br. Eötvös József

I

vasat ők hozzák magukkal a “művelt nyugatnak”, csak úgy, ajándékba.

Mikor mindezeket sorban felismerem, már közöttük vagyok. A téli szálláson karámot állítok, a bőrszíjjvarráslioz fa-tűket készítek, sátorfát ácsolok, ormótlan kupából iszom a lótejet, izzó parázs felett forgatom a nyársat, melyen egy fél ökröt sütök ropogósra. Ijiakat készítek; nyilakat faragok nagy szakértelemmel s gyakorlom az “ollót”. Ez pedig abból áll, hogy “menekülésnél miként forduljunk meg vágtató ló hátán, arccal hátrafelé, hogy az “üldözőket” halomra nyilazzuk.

Á harcos csapatba kaptam új beosztást, ami előnyöket és tekintélyt jelent. Előnyöket azért, mert adva van a mód, hogy a tekintélyt is kiérdemelhessem. Ehhez nem is kell több, mint jól edzett izmok, lovaglómüvészet, a nyíl kezelésének és kard forgatásának heidegzettsége és olyan bátorság, hogy adott esetben száz ellenféllel is felvegyem a harcot a halálfélelem ismerete nélkül. Az adottságoknak és felkészültségnek ez a sorozata az alapfeltétel a tekintélyszerzés dicsősége felé. Az alkalom pedig nem várat magára. Gyakran kínálkozik. Most, hogy a besenyő és bulgár rokonok közelében é" lünk még ez sem változtat a mi helyzetünkön. Félték enykednek ránk, folyton háborgatnak. Javainkat lopják és a nyájainkat terelik el tőlünk rabló erőszakkal. Az asszonyainkon gyakran- 13 -