Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
beszélésére. Ha pedig a válasz negativ lesz, akkor folyó hó 23-án sajnálattal bár, de hozzáfogunk az ápoltak elszállításának előkészítéséhez. 6. — Ha a mélyen tisztelt Elnökség javaslatomat nem fogadja el s úgy dönt, hogy folyó hó 30-ig az ápoltak elszállítását előkészítsük és a házat átadjuk, akkor a következőket kérem: a) F. h. 23-ig, a mi ünnepeink miatt legyenek szívesek minket békében hagyni s addig senki az Önök részéről a Diakoniaházba ne jöjjön. b) Miután egyetlen irodai alkalmazottunkat már elbocsájtottuk és az irodában senki sem dolgozik, az irodai munkák elvégzésére pld. az ápoltak iratainak beszerzésére, kimutatások készítésére stb., stb. kérünk Önöktől folyó hó 23-ától kezdve egy magyarul is tudó irodai alkalmazottat, aki írógépen is tud írni. c) Szeretnénk ápoltjainkat diakonissza testvéreink által uj otthonukba elkísérni, őket elhelyezni, megnyugtatni s később is őket szeretnénk időnként meglátogatni, nekik apró ajándékokkal örömet szerezni. Éhez kérjük szíves engedélyüket. d.) Miután a testvérek az utóbbi hónapok és különösen az utóbbi hetek izgalmaiban idegileg teljesen ki vannak merülve, fáradtak, a legkisebb ok miatt sírnak, nagyon kérem, hogy akik 23-ika után a Diakoniaházba jönnek bánjanak velük kíméletesen, mert attól félek, hogy idegösszeomlás miatt éppen most lesznek munkaképtelenek és ép most kell őket kivonnom a munkából, amikor legnagyobb szükség volna reájuk. Szeyel'ném /az ápoltak, érdekében, hogy az átmenetet reájuk nézve elviselhetővé tehetnénk és ezzel Önöknek is a munkáját megkönnyíthetnénk. Feketics, 1957. IV. 27. Mély tisztelettel: ÁGOSTON SÁNDOR püspök a verbászi Diakoniaház igazgatója. A verbászi Diakoniaház utolsó napjai 1. — Márciusi “Jelentésiünkben közöltük azt a levelet, melyben Ágoston püspök április 17-én azt a javaslatot tette a verbászi járás Pépbizottságának, hogy a Diakoniaházat hagyja meg járási aggmenháznak, a jelenleg ott levő ápoltak és munkások maradjanak a helyükön s ott az eddigi munkát, mint saját járási aggmenházában folytassa tovább. Ezt a javaslatot a járási népbizottság április 20.-án kelt levelében elutasította s elrendelte, hogy április 30-ig az ápoltakat onnan el kell távolítani, s a házat át kell adni. 2. — Április 22-én Ágoston püspök újabb javaslatot terjesztett elő. Arra kérte a néphatóságot, hogy mivel az ápoltak többsége a német követségtől Németországba való elszállítását kérte és mivel a német követség kilátásba helyezte, hogy ez 2 héten belül meg fog történni, engedje meg, hogy az ápoltak még 15 napig bent maradhassanak, mert vannak közöttük nyomorékok, súlyos betegek, akik 10-20 éve ágyban feküsznek s csak hordágyon szállíthatók el, sőt van közöttük haldokló öreg is. A járási néphatóság április 26-án erre a kérésre is elutasító választ adott. 3. — Az ápoltak elhelyezését illetőleg ezek után az egyház vezetői között két felfogás állt szemben egymással. Egyik szerint az összes ápoltakat át kell adni az államnak. A másik szerint csak azokat adjuk át az államnak, akik ezt kifejezetten kérik és oda kívánkoznak. A többiről pedig tovább is gondoskodjék a reformás egyház oly módon, hogy helyezzük el őket a református egyházközségekben református családoknál s ezután ne egy Diakonházunk legyen, hanem 30-4Ö-50 aszerint, hogy hány elhagyatott öregnek, betegnek, gyermeknek vesszük fel a gondját. Ezek mind szerte a gyülekezetekben egyes családok fizető vendégei legyenek s amit eddig a verbászi Diakoniaházra — 13 —
